Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

de hallgatólagosan mindig föltételezi: bűnbánattal és egész magatartásuk megváltozásával. Jeremiást elfogják (37:11—16). Ez az esemény szintén az ostrom-szünetben történt és időileg a 34. fejezet és 37:1—10 után következik. Az ostromszünetet használja fel Jeremiás arra, hogy elmenjen közeli hazájába, „Benjámin földjére", tehát tk. Anatótba, hogy egy családi természetű ügyét elintézze, összefüggésben kell ennek lennie a 32. fejezetben elbeszélt földvásárlási ügylettel. De nem jut messzire, mert a Benjámin-kapunál föltartóztatja az őr és azzal vádolja, hogy át akar szökni az ellenséghez. A tiszt joggal vádolja Jeremiást szökési szándékkal, hiszen az ostrom első szakaszában és az ostromszünetben is sokan mentek át az ellenség táborába (vö. 38:19, 52:15). Sőt maga a próféta is tanácsolta ezt nemegyszer honfitársainak (21:9). Nem azért szöktek át ezek az emberek az ellenséghez, mert nem szerették hazájukat, vagy féltették az életüket, hanem mert belátták, hogy helytelen volt elszakadni Babilóniától és Egyiptomhoz csatlakozni. Ez az ellenállás is nemcsak reménytelen, hanem értelmetlen is. Jerijja, az őrség parancsnoka is tudott Jeremiásnak a tanácsáról és egész politikai felfogásáról. Ügy gondolta, hogy most jó fogást csinált. Jeremiás felháborodva utasítja vissza a gyanúsítást. Joggal teszi ezt, mert bár másoknak ajánlotta ezt a tnegoldást, de arra egy percig sem gondolt, hogy ő maga ezt a lépést megtegye. Hiszen akkor feladja küldetését. Neki a pusztulás óráiban is helyt kell állnia Isten igéjével. Védekezése azonban hiábavaló volt. Minden kihallgatás nélkül elfogatja a tiszt és a miniszterek elé vezeti. Itt viszont nem számíthat Jeremiás arra, hogy egyáltalában meghallgatják. Hiszen Cedékiás miniszterei közül senki sincsen már hivatalban. Ki fogná akkor pártját? (26:16.24, 36:19.25.) Az új vezetők kivétel nélkül mind a háborús párt hívei voltak és elérkezettnek látták az időt, hogy bosszút álljanak a prófétán. Nem hallgatják ki, hanem megverik, nem tisztelve a próféta korát sem, hiszen ekkor már 65 éves volt Jeremiás. Prófétai küldetését nem becsülik, hanem megvetik, az ügyet nem jelentik a királynak, hanem börtönbe vetik. A politikai foglyok megszaporodása miatt a kancellár házában rendeztek be egy befödött ciszternában börtönt és itt helyezik el 199-