Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

meg. De gyenge akaratú ember volt. Inkább babonából volt kíváncsi az Isten igéjére is, mint hitből és a prófétához is csak azért ragaszkodott, mert a jóst és csodaembert látta benne, akihez mindig odafordulhat segítségért, ha bajban volt. Azonban csak megkérdezte a prófétát, de sohasem fogadta meg a tanácsait. A történeti helyzet ugyanaz, mint 34:8kk-ban. A babilóniai sereg elvonult Jeruzsálem alól, hogy visszaverje az egyiptomi fölmentő hadsereget. A káldok elvonulása azt a reményt támasztotta a királyban, hogy talán megenyhült Isten népe iránt és megkíméli a további szenvedéstől. Az emberek még mindig arról álmodoztak, hogy Isten hirtelen közbelép majd, mint Szanheríbnél tette. Csodára vártak király és nép. Ezért küld követséget Cedékiás Jeremiáshoz azzal a kéréssel, hogy imádkozzék az Űrhöz (3. v.). Cedékiásnak ugyanis és tanácsadóinak számolniok kellett azzal a lehetőséggel is, hogy a babilóniai hadsereg visszaveri az egyiptomi fölmentő csapatokat és akkor visszajönnek Jeruzsálem ostromának folytatására. Mivel a király maga tehetetlen és az események folyásába nincs beleszólása, Isten közbelépését várja. Ebben kéri a próféta segítségét, ebben kell segítenie a prófétának imádságával, hiszen a király szerint neki van befolyása Istenre, mert a király és a nép is hitt abban, hogy Jeremiásnak természetfölötti hatalma van. A segítség-kérés azonban későn érkezik! Jeremiást igen sokszor figyelmeztette már maga Isten, hogy ne lépjen közbe ezért a népért, ne könyörögjön ítéletre szánt népéért (vö. 7:16, 11:14, 14:11, 15:1). A próféta most is kész közbelépni Istennél (6. v.), de Isten megszégyeníti a király hiú reménységét. Nem tartja többé a szövetséget Júdával és Jeruzsálemmel. Az ítélet eldöntött dolog nála, azt semmi és senki sem tudja feltartóztatni, az egyiptomi fölmentő seregek sem. Sőt, ha bekövetkeznék is a hihetetlen dolog, hogy a júdabeliek megvernék a hatalmas babilóniai hadsereget, még ez sem változtatna az eseményeken, mert Jeruzsálem pusztulása nem a káldok seregének az erején múlik, hanem Isten akaratán. És Isten szemszögéből nézve teljesen mindegy, hogy egy egész sereggel, vagy csak néhány sebesült harcossal hajtja-e végre ítéletét. Csak egy valami van, amivel még föl lehetne tartóztatni az ítéletre kinyújtott kezet. Ezt itt már nem is mondja ki a próféta, 198-