Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Cedékiás és a rabszolgák 34:1—26

szetesen ellenszolgáltatás nélkül. S ehhez vissza kellett kényszeríteniök a szabadon bocsátott rabszolgákat birtokaikra.. Ez az eset is egy példa annak bizonyítására, hogy mennyire igaza volt Jeremiásnak, amikor becstelenséggel vádolta honfitársait, elsősorban a pénz, föld és ház birtokában levő vezető réteget. Jeremiásnak ez a körülmény azért is nagyon fájt, mert tudta, hogy a társadalmi differenciálódás erkölcsi igazságtalanságai magát az államot is aláássák. A prófétát fölháborítja ez az erkölcstelen és társadalomellenes magatartás és nyilvánosan szemébe mondja Jeruzsálem urainak, hogy Isten őket ugyanúgy „szabadon bocsátja majd", vagyis ugyanúgy törvényen kívül helyezi, mint ahogyan ők jártak el saját honfitársaikkal. A régi Izráelben, csakúgy, mint az egész akkori Keleten az volt a jogszokás, hogy akik nem tudták megfizetni adósságukat, eladták magukat a hitelezőnek. Ezt azután úgy is megoldhatták, hogy nem saját magukat, hanem fiaikat vagy leányaikat adták el az „uraknak". Ilyen formán maguknak is, hozzátartozóiknak is megélhetést tudtak biztosítani (vö. Hendrik van Oyen, Ethik des Alten Testaments, 1967, Gütersloh. 175k; Pere de Vaux, Das Alte Testament und seine Lebensordnungen, Freiburg 1960—62. 132—148. lapok. Ζ. Kahn, Die Sklaverei nach Bibel und Talmud. Prag 1888. M. Mandl, Das Sklavenrecht des AT, 1886.) Ez a rabszolgaság az izráeli törvények szerint 6 évig tartott, Hammurabbi törvénykódexe szerint pedig csak 3 évig a babilóniai társadalomban. Itt bizony — minden egyéb szépségflastrommal ellentétben — azt kell mondanunk, hogy a babilóniai rabszolgatörvény sokkal humánusabb volt, mint az izráeli, ami minden bizonnyal azzal volt összefüggésben, hogy Izráel nem a mezopotámiai, hanem a palesztiniai társadalom jogrendjét fogadta el a honfoglalás után. A rabszolgák azonban a családokhoz tartoztak és a hitelező házában laktak. Nemcsak munkaerejüket adták el uruknak, hanem saját magukat is, mert pl. azok a gyermekek, akik olyan házasságból születtek, melyet a szolgálatba lépés után kötöttek, a rabszolgák uráé lettek. A rabszolgáktól meg kell különböztetnünk a napszámosokat. Minél inkább „elpolgáriasodott" az izráeli társadalom és minél több nagybirtokos és „nagytőkés" lett, annál több lett az egészen elszegényedett embereknek is a száma, akik •előtt csak egy út volt: elmenni rabszolgának! 176-