Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Cedékiás és a rabszolgák 34:1—26

Az ostrom idején a kormány és a nép szövetséget kötött, hogy szabadon bocsátanak minden héber származású férfi és női rabszolgát. Ez a határozat nem jelentette a rabszolgaság elvi megszüntetését Izráelben, illetve jelen esetben Jeruzsálemben, hanem csupán „egyszeri kegyelmi aktust" minden éppen akkor rabszolgaságban levő héber ember iránt. Akár nemes, akár nem nemes gondolkodás indította a kormányt és a gazdagokat az ostrom idején erre a humánus határozatra, az tény, hogy a közös veszély mindig közelebb viszi az embereket egymáshoz. Méltatlannak tartották, hogy a szükség közös óráiban gazdagokra és szegényekre, szabadokra és rabszolgákra osszák föl a népet és Isten gyülekezetét! Persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy volt ebben a megállapodásban egészen egoista szempont is. Az ostrom idején még a gazdagoknak is nehézséget jelentett az esetleg elég nagyszámú „családot", tehát a család tényleges hozzátartozóit és a család szükségleteit ellátó és biztosító „cselédséget", ebben az esetben a rabszolgákat élelemmel ellátni és a háztartás szintjét biztosítani. S közben a rabszolgák munkaerejét nem is tudta hasznosítani az ostrom alatt, mert nem tudták őket a birtokra küldeni. A földművelés teljesen szünetelt az ostrom alatt és az ostromlott városban a „polgári háztartások" fenntartása is nehézségekbe ütközött. Az sem lep meg bennünket, hogy éppen Cedékiás király volt ennek a gondolatnak az elindítója. Cedékiás sok jót akart megvalósítani uralkodása alatt és nem rajta múlt egészen, hogy elgondolásaiból olyan kevés valósult meg. A határozat tehát királyi akarat volt, viszont a király nem dönthetett az uralkodó osztály ellenére. Minden földbirtokosnak pl. magának kellett eldöntenie, hogy csatlakozik-e a szerződéshez (10. v.). Népgyűlést hívtak tehát össze a templom előterében és ott fogadta meg esküvel minden rabszolgatartó úr, hogy csatlakozik a „szövetséghez" (megállapodáshoz!). Ezt a vallásos ceremóniával kapcsolatos aktust a 18. vers írja le (1. jegyzetet!). Ezt a templomban esküvel megpecsételt és szentesített emberi és vallásos szerződést szegték meg az urak, amikor az ostrom szünetében visszacsinálták az egész megállapodást. A próféta hűtlenségnek mondja az uralkodó köröknek ezt az eljárását, hiszen aki esküt tesz valamire, tehát az Ür nevét ejti ki, az megszentségteleníti ezt a nevet, ha az eskü tartalmát megszegi. 12 Jeremiás II. 177