Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az üdvösség teljessége 33:1—26

járul még, hogy — mint fentebb említettem — teljesen hiányoznak a 14—26. versek a G-ből, amit csak úgy tudunk megmagyarázni, hogy később kerültek bele Jeremiás próféta könyvébe. A szakasz magyarázatát illetően tehát az ott mondottakra utalunk (Pálfy, Jeremiás I, 234kk) és itt csak azokra a pontokra mutatok rá, amelyek eltérést jelentenek az ottani próféciához képest: 1. A dávidi utódnak adott jövendölés itt úgy értelmezendő, hogy a dávidi dinasztiának mindig lesz utódja (17. v.). Amíg tehát ott a személyen van a hangsúly, mégpedig az üdvkor királyának a személyén, addig itt a trónutódlás folyamatossága a fontos, hogy tehát a dávidi királyi ház mindig fenn fog állni és így „Izráel háza" (17. v.) is örökké megmarad (vö. 2Sám 7:16, 2Kir 2:4). A dávidi dinasztia, mint tudjuk, Jeruzsálem elestéig, tehát 587-ig állt fenn. Nem halt ugyan ki, de nem került többé Dávid trónjára egyetlen dávidi sarj sem. Ezért gondolnak sokan arra, hogy új testámentomi szemszögből kell értelmeznünk ezt a verset és akkor a meghirdetett ideális uralkodó Dávid fiában, Jézus Krisztusban öltött testet. 2. Az üdvkorban használt név „Az ŰR a mi igazságunk" Júdára és Jeruzsálemre fog vonatkozni és nem az igazságos király neve lesz, mint 23:6-ban. 3. Egészen új ebben a szakaszban a lévi papságra és annak megmaradására vonatkozó prófécia. A megjelölés egyébként teljesen megfelel a Deuteronómium szóhasználatának. Egyébként a léviták az áronidák mellett csak másodrendű papok voltak az Ótestámentomban. A királyság megalapításától kezdve az Ótestámentom soha sem volt mentes a trón és oltár szoros kapcsolatától. De a kettőnek ilyen szoros összekapcsolását csak a fogság utáni gyülekezet hitte és remélte és a keresztyénség valósította azután meg hosszú évszázadokra. A szerző számára kézzel fekvő volt 23:5k-nek ilyen értelmezése, sőt átfogalmazása, annak a szövetségnek alapján, amelyet Isten kötött Dáviddal, illetve a dávidi királyi házzal 2Sám 7:12—16-ban. Már akkor megígérte Isten, hogy a dávidi trón örökké megmarad. És ez a szövetség, meg a hozzá fűzött ígéretek éppen olyan örök érvényűek, mint az a tény, hogy Isten rendelkezése szerint az éjjel és nappal szabályosan váltják egymást (vö. 31:35kk). Sőt még attól sem riad vissza a szerző, hogy az Ábrahámnak adott ígéretekhez hasonlóan Dávid utódainak 169-