Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az üdvösség teljessége 33:1—26

a számát is a tenger homokjához és az ég csillagainak a számához hasonlítsa (vö. Gen 15:5, 22:17, 32:13). És azt sem mulasztja el (és ez papi szerzőre vall!), hogy a lévitákat is belevonja ebbe a fantázia határát súroló várakozásba. Isten népének kiválasztása örökké megáll (33:23—26). A fejezetnek ez a 3. szakasza arról árulkodik, hogy a szerzőnek polémiát kellett folytatnia (vö. 23:14—26) egy olyan csoport ellen a gyülekezetben és nép körében, amely már alig-alig hiszi, hogy Izráel Isten választott népe és hogy Isten örök szeretettel ragaszkodik ehhez a néphez. A „két nemzetségen" minden bizonnyal az északi és déli országrészt kell értenünk, nem pedig a királyi házat és a papságot (24. v.), mint ahogyan ezt Zakariás teszi (12:12k). Isten népének a tagjai lesznek, akik úgy vélekednek, hogy Isten fölmondta a szövetséget mindkét országrésznek, hogy mindkettőt elvetette, hiszen a többi népek sohasem ismerték el Izráelnek ezt a kiváltságos helyzetét, illetve igényét. Minden további nélkül lehetséges, hogy ez a kételkedés elharapódzott a fogság utáni gyülekezetben, hiszen a nép maga már a perzsa korban elveszítette politikai önállóságát és amikor Serubbábel, az utolsó dávidi sarj, nem kerülhetett Dávid trónjára, akkor az a reménység is megszégyenült, hogy a dávidi királyság újból helyreáll. A fogság utáni prófétáknak sokat kellett harcolniok ez ellen a reménytelenség és skepszis ellen, elsősorban Malakiásnak (2:17, 3:14k). Ezért ezeknek a verseknek a keletkezési idejét Krisztus előtt 430-ra kell tennünk. Ezzel a kétkedéssel állítja szembe a szerző Isten határozott ígéretét, hogy „Jákób nemzetségét" és „a szolgáját, Dávidot" sohasem fogja elvetni (26. v.). Mindez annyira biztos, minthogy ő teremtette a nappalt és az éjszakát, hogy ő állapította meg az égnek és földnek rendjeit és azokat nem fogja soha megváltoztatni. Az sem véletlen, hogy az ősatyák nevét is megemlíti a szerző. Az ősöknek adott ígéretek érvényében kevésbé kételkedtek a gyülekezet tagjai. Ezért kellett Istennek az ősatyák iránti szeretetére és hűségére hivatkoznia. Ha ezek az ígéretek érvényesek, akkor Izráel kiválasztottsága is érvényes ma is. 170-