Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az anatóti földvásárlás 32:1—44

tések nagy rokonságot mutatnak a későbbi kornak, elsősorban Nehemiásnak a terjengős imádságával (Neh 9:6kk). A megszólítás „Óh Uram Jahve!" (17. v.) jelzi, hogy nagy a távolság az imádkozó és a megszólított Isten között, akihez azonban még akkor is ragaszkodik, akinek a közösségébe még akkor is kapaszkodik, amikor úgy érzi, hogy „érthetetlen számára" ez az Isten. Ennek az Istennek, aki a mennyet és földet teremtette (17. v. Vö. 27:5), a kegyelmes és igazságos Istennek [vö. Ex 20:6k, 34:7. A kép „kebelében (= ruharedő) megfizet" abból a még ma is meglevő szokásból érthető, hogy kisebb tárgyakat, elsősorban pénzdarabokat a ruha redőjében hordtak], aki kezében tartja minden ember sorsát (19. v.), aki erős kézzel és kinyújtott karral mentette ki Izráelt Egyiptom országából (20. v.) és az ígéret földjén lakóhelyet készített neki (22. v.), aki rosszat zúdított népének engedetlen fiaira (25. v.) és ebben is hatalmas Istenként jelentette ki magát — ennek az Űrnak az emberileg lehetetlen is lehetséges volna. Tehát Jeruzsálem megmentése is az ellenség kezéből — még az utolsó órában is. Ά város azonban már az ellenség kezében van (24. v.). De eltelt az utolsó óra is! Mindenütt a fegyveré, az éhségé és dögvészé a szó! És Isten mégis azt a parancsot adja neki, hogy szántóföldet vásároljon. Mi ennek az értelme? Hol látható a reménységnek csak egy apró sugara is? (25. v.) Jeremiásnak ezek a gondolatai arra vallanak, hogy a próféta engedelmeskedett ugyan szó nélkül Isten parancsának, de az eszével nem tudja felfogni az egész értelmét. Még akkor is mi értelme van ennek a földvételnek, ha Isten „azokban a napokban", tehát a távoli jövőben megfordítja majd népének a sorsát?! Hiszen alig van kilátás arra, hogy ő és kortársai megérik ezt a fordulatot. A prófétai szolgálat — ha valaki komolyan veszi — teher és kín! Jeremiás húsból és vérből való ember volt mint próféta is (vö. Jak 5:17), de Isten igéje, utasítása és parancsa mindig térdre kényszeríti ezt a mélyen érző prófétát. Megvásárolja a szántóföldet most is, bár az isteni parancsot nem tudja mint ember felfogni, emberi reménytelenségébe beleilleszteni. 162-