Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az anatóti földvásárlás 32:1—44

Isten válasza (32:26—44). Isten nem hagyja válasz nélkül kétségek közt hányódó prófétájának az imádságát. Isten felel a prófétának, mert hitetlenül nem szabad átélnie Jeremiásnak a bekövetkező katasztrófát. Neki hinnie és remélnie kell az ítélet realitása ellenére is, hogy Isten ígérete be fog teljesedni minden emberi látszat és keserves tapasztalat ellenére is. A 27—29a., 36., 42. és 43. versekben kapja meg Jeremiás Isten válaszát. Ε versek azt mondják, hogy Isten ígéreteinek a záloga Isten korlátlan hatalma. Az egész világ Urának, a teremtő Istennek, minden teremtmény bírájának semmi sem lehetetlen. A prófétát sem kell erről meggyőzni, hiszen ezt ő is vallja (17. v.). De megint más dolog Isten mindenhatóságáról tudni és megint más dolog Istennek a személyes ígéretét reálisnak tartani és elfogadni. Hiszen minden azon fordul meg, hogy latba veti-e Isten ezt a hatalmát. Isten kérdés formájában válaszol Jeremiásnak, anélkül, hogy rendre akarná utasítani. Mert éppen abban rejlik Isten tetteinek a kifürkészhetetlen volta, hogy Jeruzsálem elfoglalása még nem szünteti meg ígéretének az érvényét. A káldok bevonulnak ugyan a városba és teljesen fölperzselik (29. v.) és mindezt Isten akaratának megfelelően teszik, hiszen ő adja Jeruzsálemet Nebúkadreccar kezébe (28. v.). Ennek ellenére igaz és megáll az ígéret, hogy fognak még földet vásárolni ebben az országban, ahogyan most Jeremiás tette! Mert Isten ígéretei mindig az ítéletben valósulnak meg! Nincs bűnbocsánat büntetés nélkül. Isten nem olyan jóságos mennyei Atya, aki behunyja szemét gyermekei „rakoncátlansága" elől és büntetés nélkül megbocsát nekik, mert — szereti őket. Isten úgy bocsát meg, hogy büntet. Jeruzsálemet úgy menti meg, hogy megítéli. Ugyanaz az Isten hajtja végre az ítéletet, aki megvalósítja az üdvösséget és szuverén hatalommal határozza meg népe sorsát és jövőjét (42. v.). Istennek ehhez a világos válaszához fűztek hozzá az utódok két tételt: - Ί A 29b—35. versek még egyszer emlékeztetnek arra, hogy mivel haragította meg a nép Istent és hogyan vált méltóvá az ítéletre. A vádak nem tartalmaznak az eddigiekhez képest semmi újat, mert az egyes mondatok Jeremiás korábbi próféciáiból valók (vö. 29b-t 19:13-al, a 30. verset 7:19-el, a 31. verset 7:20-al, a 11* 163