Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás levele a száműzötteknek Babilóniába 29:1—32

Jeremiást az eszelősek, a féleszűek közé sorolja, ahogyan a nép körében is sokszor nevezték el a prófétákat. Semajának eszébe sem jut, hogy saját magát ócsárolja megállapításával, hiszen ő is prófétának tartotta magát. Érthetetlen számára Jeremiásnak a látszólag hazafiatlan magatartása s ezért „féleszűnek" mondja (Mk 3:21). Éppen Jeremiással kapcsolatban a legkevésbé voit helyén való ez a gyalázkodás, hiszen egész prófétai működése nélkülözte a kezdeti prófétaságnak azokat a vonásait, amik miatt az egyszerű emberek „megszállottaknak", „féleszűeknek" nevezték korábban a prófétákat. Sem az ún. extázis, sem más nem normális vonás nem jellemezte Jeremiás prófétai működését és magatartását. De Semajá az egyébként tanácstalanok és tehetetlenek régi módszerét alkalmazva úgy akarja ellenfele tekintélyét aláásni, hogy „beszámíthatatlan"-nak mondja. Mindezek alapján szemére veti Cefanjának, hogy hivatali mulasztást követett el, amikor nem zárta le Jeremiást. Hiszen ha megtette volna, akkor most nem írhatott volna levelet a deportáltaknak. A levél lényeges mondanivalóját meg is írja Cefanjá papnak, hogy igazát bizonyítsa és jelezze, hogy milyen nagy tévtanításokkal van tele ez a levél. Cefanjá azonban nem hagyja magát félrevezetni. Reálisan méri föl a helyzetet és azt a szerepet is, melyet Jeremiás Jeruzsálemben a király jelenlegi politikájában és a deportáltak között betölt. Megelégszik azzal, hogy a levelet megmutatja Jeremiásnak. Ez egyúttal azt a föltevésünket is igazolja, hogy Jeremiás a király engedélyével és talán kérésére írta levelét a babilóniai foglyoknak. Ezért nem látott semmi okot Cefanjá arra, hogy eljárást indítson Jeremiás ellen. Cefanjá pap 21:3 és 37:3 szerint Cedékiás királynak a bizalmasa volt, tehát tudnia kellett a király felfogásáról. De magát Jeremiást sem ijesztik meg az ilyen följelentések, mert nem emberi indulatok és személyes gyűlölködés határozza meg álláspontját és tetteit, hanem Isten igéjének az igaza. Semajá azt hitte, hogy Istennek tetsző dolgot tesz, amikor följelentette Jeremiást. Pedig ha valaki útjába áll Istennek, azon átlép. Jeremiás azt a parancsot kapja az Űrtől, hogy intse meg Sémáját, mint hazug prófétát és jelentse ki neki, hogy ő és egész családja meghal Bábéiban. Ezt az ítéletet is meg kell írnia Jeremiásnak 9 Jeremiás II. 129