Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

tehát nincsen végítélet jellege, amikor majd a halottak is elnyerik méltó büntetésüket az utolsó ítéletben (vő. Mt 25:31kk

T Jel 20:llkk). Az ítélet történetiségének felel meg az is, hogy név szerint jelsorolja és földrajzilag is rögzíti azokat a népeket, amelyek szenvedői lesznek az ítéletnek (19kk). Ez a felsorolás viszont nagyban és egészben azonos a 46—51. fejezetekben szereplő népek listájával (csupán Damaszkusz hiányzik!). Ezért gondoltak már régen a magyarázók arra, hogy 25:15—38 eredetileg a fenti fejezetekhez tartozott ilyen sorrendben: 25:13b+46—51+25:15kk. Vagyis 25:13b volt talán a 46—51. fejezetek felirata és 25:15kk mint befejezés és összefoglalás a 46—51. fejezetek után következett. Igen valószínűvé teszi ezt a föltevést az a tény is, hogy a görög fordításban (G) még összetartoznak ezek a szakaszok és ezt úgy kell értékelnünk, hogy a G őrizte meg az eredeti sorrendet, amit még az a tény is alátámaszt, hogy hasonló sorrendben találjuk más próféták könyvében (pl. Ezsaiásnál, Ezékielnél és Zofóniásnál) a választott nép ellen mondott próféciákat és az idegen népek ellen mondott jövendöléseket. Ezért a tartalmi egységet is figyelembe véve, mi is együtt tárgyaljuk ezeket a fejezeteket. Annál is inkább, mert Jeremiásnál minden próféciának, ami az idegen népek ellen irányul, a hátterében ott van az a világtörténelmi új helyzet, hogy elkezdődött az újbabilóniai világhatalom kora és Nebúkadreccar végrehajtója lesz a próféta szerint Isten ítéletének (vö. 27:6). A harag serlege (15—16 és 27—29). Nyitánya az egésznek az a prófétai látomás, hogy egy serleget lát Jeremiás az Isten kezében, amely csordultig van haragot lángoló borral. Ezt adja kezébe Isten, hogy itassa meg az összes nemzeteket, hogy berúgjanak („tántorogjanak ide-oda") és elterüljenek a földön. Az Útestámentomban többször is találkozunk a harag serlegének a képével ( vö. Zs 75:9, Abd 16, Náh 3:11, Hab 2:16, Ez 23:31kk, JerSir 4:21, És 51:17kk). Azt akarja szimbolizálni, hogy hogyan hajtja végre Isten ítéletét az idegen népeken. A lényege — a próféta sem részletezi az eseményeket —, hogy elvakítja őket, vagyis „megrészegednek a saját hatalmuktól" és vagy esztelenségekre ragadtatják magukat, vagy pedig annyira megrémíti őket és elveszi józan ítélőképességüket a fenyegető veszély, hogy 12