Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

mint a részeg ember, képtelenek az értelmes döntésre és védekezésre. A próféta fontos szerepét akarja hangsúlyozni Isten kijelentéstörténetében az a körülmény is, hogy nem Isten maga itatja meg a népeket a harag serlegéből, hanem prófétájára bízza ezt a feladatot. És talán a szimbolizmuson túl arra is utal ez a tény, hogy végső sorban a prófétai igék meghirdetése eredményezi ezt a páni félelmet a népek körében. így akarja hitelesíteni Isten azt a kijelentést, ami Jeremiás elhivatásakor így hangzott el: ,,... királyságok ellen rendellek ki, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj..." (1:10). Formálisan és tartalmilag is a 27—29 versek következnek, tehát a 16. vers után, amikben a látomás értelmezését találjuk. Hiába vonakodnak a népek a félelmetes ital megivásától (28. v.). Hiszen végső sorban a próféta csak eszköz, aki mögött ott áll Isten és így szól: „Ki kell innotok!" Hogyan is gondoljátok, hogy ti megússzátok büntetlenül a dolgot, ha Isten a saját városának sem kegyelmezett! (29. v.) Nem véletlen ugyan, hogy az ítéletet a saját városán (házán!) kezdi el (vö. Am 3:2, IPt 4:17), de ez az ítélet Isten egyetemes ítéletét vezeti be. Szemben minden régi és újabbkori izráeli elképzeléssel és reménységgel, hogy Isten előnyben részesíti az ítéletben választott népét a többi népekkel szemben és ebben mutatkoznék meg Isten igazsága (cedáqáh), itt a próféta üzenetében Isten éppen az ellenkezőjére utal: A kiválasztott és szeretett néppel különleges szigorral bánik, ennek a vétkeit pontosan számon tartja (Ám 3:2). De ebben a magatartásában is azt akarja megbizonyítani, hogy Ö nem egyszerűen a választott nép (az ótestámentomi gyülekezet) Istene, hanem az egész világé, a történelem URa, aki éppen ezért megbünteti a többi népeket is, ha vétkeztek jogrendje ellen. A föld minden lakosát megbünteti a Seregek URa. Kik ittak a serlegből? (17—26) Ez a szakasz megtöri a harag serlegéről szóló versek összefüggését, de csak a mi gondolkodásunk szerint. Mert a 17. vers arról szól, hogy Jeremiás átveszi a serleget az Űr kezéből és megitat vele minden nemzetet. És most következik azoknak a népeknek a felsorolása, akiknek inniok kellett a veszélyes italból. A nevek listájában későbbi toldalékokat is találunk, hiszen Jeruzsálemet és Júda városait 13