Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

Saját gondolataik gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, sem tanításomra, hanem megvetették. 20 Minek nekem ez a tömjén, amely SébábcJ

2 érkezik, és a jóillatú nád

1 messze földről? Égőáldozataitok nem kedvesek, véresáldozataitok nem tetszenek nekem. 21 Ezért azt mondta az ÜR: Botránkozásokat állítok e nép elé, és fölbuknak bennük, atyák és fiak egyaránt, szomszéd és barátja elpusztulnak. 1 2 MSS alapján. — 2 Fehér, "törési felületén aranysárga gyantából készült, vö. Ex 30 : 34, És 60 : 6. Séba Délarábiában volt. — 3 A kutatók a kálmos növényre gondolnak (aootrus calamus), amelynek a kúszó gyöktörzse illatosi, vö. És 43i: 24, Ez 27 :19, ÉnÉn 4 :14. Az előző kemény intelemre most szelídebb szavak következnek, de ezeknek is az a célja, hogy az elkerülhetetlen katasztrófa jogosságát bizonyítsák. A nép ismeri ugyan a helyes utat, de nem „akar" járni azon. Isten kétféle útmutatót is fölhasznált népe tanítására: α történelmet („az ősi ösvények": vö. 2:2) és a prófétákat. Egyetlen népnek a története sem tanúskodik olyan világosan Isten csodálatos vezetéséről, a helyes úton járásnak az értelméről és rossz út végzetességéről, mint Izráel története (vö. Ám 2:9—12). Abból is megtanulhatta volna Júda, hogy hogyan és kinél tudja megtalálni „lelke nyugalmát" (vö. Mt 11:29). Júda azonban nem értett már a történelem nyelvén. Isten élő tanúi (a próféták) a nép körében éltek és minden időben intették és óvták attól, hogy megszegje a nép a szövetség rendjét (vö. Ez 3:17, 33:7kk, És 21:6, Mik 7:4.7, Hab 2:1). Nemcsak Jeremiás (6:9kk), Isten minden „őrállója" tudatos ellenállásba ütközött a népnél. Nincs tehát más kiút: újból Isten ítéletét kell hirdetnie a „népközösségnek", mint gondolataik gyümölcsét (vö. És 10:12). A Júdára vonatkozó isteni döntést a nemzeteknek, sőt az egész világnak meg kell hallania. Ne gondolja Júda, hogy Istennek tetszik a drága tömjén, amit elégettek neki, az 86.