Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

utal, abban a gúnyos formában, hogy az idegenben kell szolgálniok az idegen isteneket Isten akaratából. Azt aratják, amit. vetettek. ISTEN HATALMAS, A NÉP ENGEDETLEN 5:20-25 20 Jelentsétek Jákób házának és adjátok hírül Júdának: 21 Halljátok csak, oktalan és esztelen nép, akiknek van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak! 22 Nem féltek tőlem? — így szól az ÜR, nem remegtek az én orcámtól? Hiszen én raktam fövenyt a tenger határául, örök rendelésül, amelyet nem léphet át. Ostromolja ugyan, de nem bír vele, hullámai zúgnak, de nem léphetik át. 23 De ennek a népnek elhajolni kész és dacos szíve van: elhajlottak, eltávoztak. 24 Még a szívükben sem mondják: Féljük az URat, a mi Istenünket, aki esőt ád, őszit és tavaszit a maga idejében. Az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk. 25 Bűneitek vették el ezeket és vétkeitek vonták meg tőletek a jót. Ez a szakasz is a katasztrófa és bűn kapcsolatával foglalkozik, de most más oldalról igyekszik megértetni az egész választott néppel (Jákób = Északizráel), hogy mennyire oktalan és esztelen dolog félelem és rettegés nélkül élni a szövetség Istene jelenlétében, aki a világ teremtőjeként magát a hatalmas tengert is megszabott korlátai között tartja, ősidőktől bámulattal töltötte el az embert, hogy ez a hatalmas víztömeg megmarad medrében és nem pusztítja el kaotikus szörnyként 78.