Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

a világot. Hullámai ostromolják ugyan a partokat, de megtörten porlanak szét a parti homokban. Amikor a rakoncátlan tenger is így engedelmeskedik Isten akaratának, Izráel lázadozik, engedetlen. Isten mindenhatósága megfékezi a természet félelmetes erőit is, a választottak gyülekezete pedig nemcsak nem veszi figyelembe, hanem még dacol is vele! Isten jóságának is „istenfélelemre", azaz hitre kellene elvezetnie (vö. Pálfy, Istenfélelem 1949). A földi élet rendjét Isten pontosan megtartja (Gen 8:22, Jer 3:3, 14:lkk): ád őszi esőt (novemberben) és tavaszit (februárban), megérleli a gabonát stb. Az ÓT a testi élet döntő fontosságú szükségletében, a mindennapi kenyér megadásában ismeri föl Isten uralmát a természetben. A természet rendjének az embert kell szolgálnia, amelyért azonban a választott nép egyáltalán nem hálás. Az ember engedetlensége miatt nem részesülhet ebben a „jóban", mert a valláserkölcsi rend és a természet rendje között mély összefüggések vannak. A kettőnek az összekuszáltságából kellene fölismernie a gyülekezetnek, hogy a katasztrófa és a bűn szoros kapcsolatának következetes őre az Űr. A KAPZSI VEZETŐK 5:26-31 26 Mert bűnösök találhatók népem között, guggolva lesnek mint a madarászok, tőrt

4 vetnek, embereket fogdosnak. 27 Mint a madárral teli kosár, úgy van tele házuk alattomossággal. Ezért lettek nagyok és gazdagok. 28 Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben határt nem ismernek, az ítélni való ügyben nem ítélkeznek, az árva ügyében, de ők boldogulnak — a szegények jussát nem ítélik meg. 29 Hát ne toroljam meg ezeket rajtuk?! — így szól az ŰR, 79·