Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

(vö. 23:29, És 1:31). Az az „ige", amelyet a nép gúny tárgyává tesz, félelmetes hatalom, objektív erő. A nép saját testén fogja ezt megtapasztalni. A „szélnek" és levegőnek tartott ige tűz lesz és a megsértett Isten azzal hajtja végre ítéletét. Ezt a kijelentést pecsételi meg Isten a mitikus vonásokkal ecsetelt ellenségnek a betörésével (15—16). ősrégi nép ez, amelynek a nyelve ismeretlen (És 28:11, 33:19), életereje végtelen. Csupa hősök, azaz erős és harcedzett emberek (talán a nagyobb testmagasságra is gondolt Jeremiás), akiknek a támadása haláltosztó. Semmi sem állhat meg előttük és marad meg utánuk. A négyszer ismétlődő „megemészti" szóban utal Jeremiás a „tűz" képére (14) és jelzi, hogy milyen balga dolog az erődített városokban bizakodni, Istent és hatalmát pedig semmibe venni, amelynek ezek az idegen hatalmak is a szolgálatában állnak. (Deut 28:49kk ennek a próféciának a nyomán íródott). A FOGSÁG OKA 5:18-19 18 De még ezekben a napokban sem vetek véget nektek — így szól az ÜR. 19 Ha majd azt kérdezitek: Miért cselekedte velünk mindezt Istenünk, az ÜR, akkor ezt mondd nekik: Ahogyan elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek. Ez a prózában írt két vers tartalmilag elüt környezetétől, mert a katasztrófa utáni helyzetre utal. A legtöbb exegéta szerint tartalma miatt nem Jeremiástól származik, hanem a fogságban keletkezett. De éppen a 18. vers egyezik Jeremiás reménységével, hogy nem pusztul el teljesen a választott nép (vö. 3:14k, 4:27c). Nem valószínű azonban, hogy eredetileg is ezen a helyen volt ez a prófécia, hanem később került ide a gyülekezeti használatban, hogy a borzalmas ítélet súlyát enyhítsék (vö. 9:11). Viszont azért is helyet kaphatott itt az 5. f-ben, mert az Izráel elkövette bűn megbüntetésére 77.