Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

A feddő beszédet (12—13) a próféta mondja, a fenyegetés (14—17) Istentől származik. Szemére veti Jeremiás a választott népnek, hogy megtagadta Istent. Nem elvileg tagadják ugyan Jahve létezését (vö. Zs 10:4, 14:1), de magukban azt gondolják: „Nem sok vizet zavar!" Űgy tesznek ugyan, mintha még mindig Júda és Jeruzsálem Istene volna Jahve: Áldoznak neki, imádkoznak hozzá és a választott népnek vallják magukat! De az asszír kultusz lenyűgöző hatása alatt úgy gondolják, hogy ez a „kis Isten" nem tud beleszólni a történésekbe (vö. Zof 1:12). Ésaiás és Mikeás próféták jövendölései sem „váltak be", akik pedig Jahve nevében hirdették meg a Sión végét. Jeruzsálem nagyobb biztonságban van, mint valaha! Jahve tehát nem „tényező", nem kell törődni vele! Fenyegethet, úgy sem történik semmi baj. A próféták csak hadd beszéljenek folyton „kardról és éhínségről" (És 5:18k, Ám 9:10)! Nem kell rájuk hallgatni, hiszen olyan nagy hatalma nincs is Jeruzsálem Istenének! A hosszú békés korszak Manassé uralkodása idején (691—638) és a hamis próféták örökös kedvező (üdv-jövendölései (5:31) hozzászoktatták az embereket a gondatlansághoz. A próféták (Jeremiáson kívül kortársaira, Zofóniásra és Űriásra kell gondolnunk: 26:20k) arra hivatkoznak, hogy Isten lelke „kényszeríti" őket az ítélet hirdetésére. Arra a régi szemléletre utal itt, hogy a prófétákat az isteni ruah inspirálja a prófétálásra. Ennek a szónak kétféle jelentése van: „lélek" és „szél". Az Istentől elfordult emberek tagadják a próféták isteni inspiráltságát: fenyegetésükkel együtt „széllé" lesznek, mert az állítólag bennük dolgozó „lélek" is csak „szél". A próféták azt állítják, hogy övék „Isten igéje". A gúnyolódok azt mondják, hogy „senki sem beszél (mondat igét) belőlük". Jeremiás saját tapasztalatait mondja el, hiszen az emberek egyszerűen a szemébe nevettek az ifjú „pesszimistának", amikor Isten igéjével fenyegette meg őket. De nem ingatta meg hitében környezetének ez a léha „kézlegyintése". Az emberi kételkedés nem gyengíti, nem szünteti meg Isten igéjének a hatalmát (14. v.). Az általa hirdetett ige hatalmát Isten újból megerősítette (vö. 1:9) és minden kételkedéssel szemben beszél pusztító erejéről a tűz képében 76.