Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

jogos isten ítélete 5. fejezet Az egész fejezet azt mondja el, hogyan győzi meg Isten a prófétát ítéletének a jogosságáról. A prófétákat, de különösen Jeremiást igen sokszor foglalkoztatja a vétek és ítélet összefüggése. A történelmi katasztrófákat nem tudta a próféta csak az emberi sors fordulatainak tartani. De azzal sem elégedett meg, hogy a megsértett, s ezért haragos istenség szenvedélyes büntetését lássa azokban. Olyan megoldást keres, amely nem rendíti meg senkinek a hitét Isten igazságos világkormányzásában. Már a 2. és 3. fejezetben is vívódik Jeremiás saját magával is a fenyegető katasztrófa láttára. Jogos-e, igazságos-e Isten ítélete? — teszi föl a kérdést. Nem Istent akarja számonkérni vajúdó kérdésével, hanem cselekvésének a motívumait bogozza fürkésző szívvel és elmével. Személyes hitéletének és hivatástudatának a formálásában is fontos neki, hogy ismerje Megbízójának a gondolatait és döntéseinek az okát. De lelkiismeretes megfontolásra készteti a választott nép iránt érzett töretlen szeretete és felelőssége is. A megtérésnek, a megmenekülésnek utolsó képessége is hiányzik-e a népből? Az Isten megbocsátó szeretetébe vetett hite és hűsége népe iránt tartja állandóan feszültségben a prófétát és motiválja belső és külső vívódásait. Ekkor Isten maga vezeti el szolgáját a helyes felismerésre: Isten mindig kész megbocsátani. Nem a haragja, hanem a szeretete örök! De hiába járja be a próféta Jeruzsálem utcáit vizsgálj a a közösség és egyének életét. Mindenütt ugyanaz a hitbeli és erkölcsi romlottság az eredmény! ISTEN NEM TUD MEGBOCSÁTANI 5:1-11 1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok és keressétek a terein, vajon találtok-e valakit, van-e, aki törvényesen cselekszik, 71.