Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

6 Állítsatok lármafát

1 Sión irányában, fussatok, ne álljatok meg, mert rosszat hozok Észak felől és nagy romlást! 7 Feljött az oroszlán a bozótból, a nemzetek pusztítója elindult; kijött helyéről, hogy pusztasággá tegye országodat. Városaidat lerontják, lakójuk sem lesz. 8 öltsetek azért zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el az ŰR izzó haragja rólunk! 1 Vö. 50 : 2, 51 : 12.27. — Már elhivatásakor megmondta Isten a prófétának (l:13kk),. hogy hamarosan véget ér a békés korszak, amelyben Jósiás király szerencsés uralkodása alatt része volt Jeremiás kortársainak. Csak az idősebb nemzedék emlékezetében élt még a szülők sok szenvedése, amit Szanheríb ostroma jelentett Jeruzsálem lakosságának (701-ben). De most azt a kijelentést kapja az Űrtól Jeremiás, hogy elindul a rossz Északról. Sokan (Köberle, Kroeker, Duhm, Schmidt stb.) a szkíta lovascsapatokkal azonosítják ezt az északi ellenséget. Herodotos szerint a szkíták a 7. század közepén 28 évig uralkodtak Ázsiában és Egyiptomot is megtámadták. Sok érv szól azonban ez ellen a föltevés ellen és legvalószínűbb, hogy Jeremiás nem is gondolt egy meghatározott ellenségre. Ha pedig gondolt, akkor azok csak a babilóniai seregek lehettek! Az 5—8. szakasz drámai költemény. Benne Jeremiás csodálatos költőiséggel annyira szemléletesen írja le a háború borzalmait, hogy szinte magunk is átéljük azokat. A vad és barbár hordák közeledtének a hírére (5) követek járják be a vidéket, megfújják a kürtöket, a falvak és kisebb települések lakói menekülnek a megerősített városokba, elsősorban Jeruzsálembe (6) és annak fellegvárába, a Sionra. Az utakon sebtében felállított lármafák (vö. Magyar Ért. Szótár IV. 584) 63.