Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

jelzik az odavezető utat s egyúttal hadba szólítják a lakosságot. Az Űr jelenti be most a népnek a veszedelmet, amellyel szemben hiábavaló minden ellenállás. Megjelenése félelmetes. Oroszlánnak a vadsága és rablási vágya jellemzi politikai magatartását és tetteit (7). A testbe öltözött démonit éli át a világ, a népek „pusztítóját" (vö. 25:9). Nyomában elpusztult országok, elvérzett népek, minden eddigi kultúra romjii. Végső menedéket a Sión sem tud adni! Komoly alapja van tehát Jeremiás felhívásának, hogy öltözzenek „zsákruhába" (vö. 6:26, És 22:12, Jóéi 1:13), azaz tartsanak nyilvános és általános gyászünnepet, amelyen meg kell a népnek állapítania, hogy Jeremiásnak mégis igaza lett; Isten haragja nem fordul el róla (vö. 2:35, 3:10). A VEZETŐK CSŐDJE ÉS ISTEN ÍTÉLETE 4:9 - 12 9 Azon a napon az történik, — így szól az ÜR, hogy odalesz

1 a király szíve és a vezetők szíve. A papok elámulnak, a próféták elképednek, 10 és ezt mondják:

2 Óh Uram, én URam! Bizony, igen rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondattad: Békességtek lesz, holott lelkünkig ért a kard. 11 Abban az időben azt mondják majd ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Hegytetők izzó szele fú a pusztában

3 népem leányának az útján; nem szeleléshez, nem tisztításhoz való. 12 Erősebb szél ez annál! Miattam érkezik! Azért most én is meghirdetem az ítéletet fölöttük. <64