Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

rodtok az országban azokban a napokban — így szól az ŰR, akkor nem mondják többé: Az ŰR szövetségének ládája! Senkinek sem jut eszébe, nem is emlegetik. Nem keresik és nem készítik el újból. 17 Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az ÜR királyi székének, és minden nemzet odagyűl az Űr nevéért Jeruzsálembe és nem követik többé gonosz szívük reménységét. 18 Azokban a napokban Júda háza Izráel házához fog csatlakozni és együtt jönnek meg Észak földjéről arra a földre, amelyet örökségül adtam atyáitoknak. 1 Vö. 31 : 32. — 2 31 : 6k, 41 : 4kk, És 6 : 13, 10 : 22, 28 : 5, Ám 5 :3.15, Róm 11:5. — 3 Vö. Gen 1 : 28, Ez 36 :11. Ez a szakasz nem folytatása az előzőknek. Nemcsak a hangnem, de a föltételezett helyzet is más: Itt már Izráelről és Júdáról együtt van szó (12. 18. v.). Sok exegéta kétségbe vonja e szakasz jeremiási eredetét, vagy pedig a Jeruzsálem pusztulását követő korba teszi. A 16. v. alapján állítják, hogy akkor kellett elhangoznia, amikor a szentláda már nem volt meg és föltételezik, hogy Jeruzsálem ostroma közben semmisült meg. Biztosat azonban ma már nem tudunk mondani róla, mert hiteles adataink a láda sorsáról felállítása után a salamoni templomban nincsenek (lKir 8:6). Jeremiás „azokról a napokról" beszél (16. v.) és a jelenről. Egyébként is prófétai elődeinek a gondolatvilágában mozog Jeremiás (31:6, És 6:13, 10:22 stb.) s ezért semmi kényszerítő okunk nincsen nemjeremiásinak tekinteni ezt a próféciát. A súb itt ?s „hazatérést" jelent. A 18. v. tanúsága szerint az „elpártolt fiak" itt mindkét országrész száműzöttjeire vonatkozik. A hívás alapja itt is az, hogy Isten Izráel Ura. A bá

calti szóval hadat üzen Jeremiás a baáloknak és utal Isten kizárólagos uralmára. Itt is Isten kegyelmének a megelőző akcióba lépése munkálja Izráel visszatérését Istenéhez és a szövetség gyülekezetének az újra megteremtését a Sionon. Az újteremtés kicsi kezdetből indul el és egyik legfőbb ismertető jegye lesz, hogy Isten maga ád „pásztorokat", vezetőket a népnek a régi szokásoknak megfelelően (vö. 23:lkk, 30:21, És 1:6, Ez 34:23, Csel 20:28, Ef 4:11). Talán a dávidi dinasztia visszaállítására is gondol Jeremiás, ahogyan Jósiás is dávidi értelemben óhajtotta restaurálni országát (vö. 56