Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

23:4kk). Ezek a vezetők Isten előtti felelősséggel pásztorolják majd a gyülekezetet. A prófécia még mélyebbre ás, amikor a 16. versben Isten teremtő jelenlétére utalva (Gen 1:28) átlépi a csak kultikus és törvényeskedő istentisztelet kereteit és arról beszél, hogy az élő Isten jelenvalóságát megtapasztalva nem lesz szüksége többé a népnek Isten jelenléte kultikus szimbólumára: A szentládára. Az elkövetkező új üdvkorban tisztább és közvetlenebb kapcsolata lesz a népnek Istenével. Akkor értjük ennek a próféciának a meglepő irányát a törvényhez hű izráeliek fülében, ha tudjuk, hogy milyen várakozások és reménységek kapcsolódtak a ládához. Jelenléte Istent jelenítette meg. Úgy tudták, hogy benne vannak a törvénytáblák. Salamon a templom szentélyében helyeztette el, de attól fogva nem hallottunk róla semmit az ÓT-ban. Valószínű, hogy Jeruzsálem elfoglalásakor vagy elpusztult, vagy a babilónaiak vitték magukkal, mert a nép hite Ezékiel korában már az volt, hogy Isten elhagyta az országot (Ez 9:9). Jeremiás most egy olyan korszakot hirdet meg, amikor nem megfogható szövetségi szimbólum biztosítja és tanúsítja Isten valóságos jelenlétét, hanem egész Jeruzsálem veszi át a láda szerepét (17). Ott jelenti ki Isten a nevét és odagyűlnek majd a nemzetek (vö. 1:5 magyarázatát). Beteljesedik az előző próféták reménysége (Mik 4:lkk, És 2:2kk, 18:7): Ide zarándokolnak a népek, hogy imádják az egyetlen Istent, a saját szívük rosszasága helyett az Ö kijelentett akaratát keressék (vö. 11:8). Így teremt majd Isten teljesen újat a régi romokon. A fogságban egymásra találnak az addig egymással civódó testvérek (Ez 37:16—22) és együtt térnek meg hazájukba (vö. 24:6, 32:37—44, Ám 9:15) Észak földjéről (cáfón = a száműzetés földje, vö. 3:12, 31:8, És ll:12kk, Ez 37:15kk). Tudjuk, hogy Esdrás és Nehemiás új honfoglalása nem hozta el ezt az új korszakot. Csak Jézus Krisztus teljesítette be ezt a próféciát, aki így szólhatott a samáriai asszonyhoz: „...eljön az óra,, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát..." (Ján 4,21kk). 57