Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

A hamis próféták ellen 23:9—25:14

val becsapják a népet; 2. mert isteni megbízatás nélkül jövendölnek. Saját szívük látásait hirdetik (16—22). — Nem a látások magukban helytelenek, gyanúsak és elutasítandók, hiszen magának Jeremiásnak és minden igazi nagy prófétának látomásai (víziói) voltak, amelyeket Istennek tulajdonított (vö. 1:11—14, 24:lk). Sőt maga is tudott különbséget tenni ezeknek az értéke között. A hamis próféták látomásait azért nem szabad elhinni és azok szerint élni, mert nem azt mondják, ami az ŰR szájából való, hanem ami a saját szívükből származik. És szívük gondolataival és vágyaival, amelyeket „látomásokként" hirdetnek meg, ámítják és bolonddá teszik a népet. Jeremiás nem mondja, hogy a nábik ezt tudatosan teszik, sőt talán még azt is elismeri, hogy „öncsalás" áldozatai ezek a próféták. De ebben a kérdésben nem is a szubjektív meggyőződés a döntő, hanem a szövetségi teológiának az.a tétele, hogy Isten ígéretei a bűnbocsánatra és az üdvösségre vonatkozólag csak annak a gyülekezetnek és azon belül annak az embernek szólnak, aki Isten igéjét elfogadja és teljesíti. Tehát Istennek a szövetségben megmutatott szövetségi szeretetét és hűségét, szeretettel viszonozza Isten és embertársai iránt. Helytelen azért, ha egyes magyarázók a sálom szót itt csak az „üdvösségre" (Heil) szűkítik le. Mert igaz ugyan, hogy az ótestámentomi szóhasználatban és szövetségi teológiában a sálóm elsősorban (ugyanúgy mint az Űjtestámentomban!) Istennel megbékélést jelent, tehát azt az állapotot, amikor az ember és a közösség ügye rendezett Istennel. De egyidejűleg és vele kapcsolatban jelenti a sálóm a közösségben azt az állapotot is, amikor a közösségen belül élnek az isteni rendnek és parancsolatoknak megfelelően az egyes emberek. És így igaza van Nothnak, amikor a sálóm szót a Mari-szövegek alapján a salimum gyökből származtatja és azt javasolja, hogy a „kiengesztelés" és „kiegyezés" szavak jelentéstartalmát is vegyük bele [Noth, Gesammelte Studien zum AT (1957). 142—154], Ha tehát ezek a próféták „békességet" jövendölnek Isten igéje megvetőinek és nem ítéletet, akkor éppen a szövetség alapkövetelménye ellen lépnek föl és hamis prófétáknak bizonyulnak (17). Hiszen az az Isten, aki szövetséget kötött az 245.