Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

A hamis próféták ellen 23:9—25:14

atyákkal a Sinai hegynél, azt akarja, hogy szent legyen a nép, azaz engedelmeskedjék akaratának (Ex 19:5k). Jeremiás tehát itt az erkölcsi és hitbeli követelményeket egyaránt zsinórmértéknek szabja az igazi prófécia elé. Erre utal a „rossz" szó használata is. A hamis próféták jövendöléseikkel hamis biztonságérzetet teremtenek a népben. Pedig valóban úgy van, hogy nem következik be a „rossz" Északról? Ez a kérdés oda értendő és akkor azonnal érthetővé válik a látszólag hozzá nem tartozó 18. vers is. Ennek nem az az értelme, hogy az Isten szándékainak a teljes kikutathatatlanságát hangsúlyozza, hogy senki sincs meghitt közösségben Istennel, senki sem láthatja és hallhatja igéit. Ezt nem vonhatja kétségbe éppen Jeremiás, aki maga is hivatkozik erre (vö. Ám 3:7). Mások úgy akarják megoldani a 18. vers problémáját, hogy önálló bölcsességmondásnak veszik Jób 15:8 értelmében és későbbi betoldásnak tartják (Volz és mások). Jeremiás tehát azt akarja mondani ezzel a verssel, hogy valóban nincs Istennel meghitt közösségben az a próféta, aki most, amikor a „rossz" vonul Jeruzsálem ellen, állandóan csak békességről és biztonságról prófétálnak! Az az igazi próféta, aki most ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti a nép bűnei miatt. Az adott történelmi helyzetben Isten maga világosan beszél. Erre utal Jeremiás a 19. versben. A forgószélként betörő isteni ítélet leleplezi a hamis biztonságérzetet és föltárja Isten igazi „igéjét", akaratát, döntését: Nem békesség, hanem Isten lángoló haragja közeledik, nem üdvösség, hanem a bűnösök feje fölött kavargó (szójáték a héberben) forgószél, amely elsöpri ezt az egész nemzedéket, jelzi Isten igazi szándékát a jelenben. A jövő igazolni fogja majd a jelennek ezt az értelmezését (20). Isteni megbízatás nélkül prófétálnak (21—22). — Az igazi prófétának van küldetése és feladata (vö. 1:7.18). Mindkettőt nélkülözik ezek a hamis próféták, pedig úton-útfélen hivatkoznak az ÜRra. Isteni megbízatás, küldetés nélkül jövendölnek. Ha mégis futkároznak és prófétálnak, akkor azt maguktól teszik és amiről beszélnek, az a saját szavuk. A 22. vers azonban megmondja az okot is, hogy miért vélekedik róluk így: Ha meghitt közösségben lettek volna Is246.