Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Királyok és próféták 21—24. f

hangozzék az egész országban (20). Teljesen magára maradt a város, hiszen a „szeretőit" is összetörték. Az a reménység is kútba esett tehát, hogy valamelyik szomszéd hatalom mint szövetséges, segítségére siet Jeruzsálemnek. A kör bezárult! Most teljesedik be, amiről a béke éveiben beszélt Jeremiás. Annak idején azonban határozottan elutasították a próféta figyelmeztetéseit (2:20kk.31, 6:16kk). De a közöny Isten igéje iránt és engedetlenség parancsolatai iránt mindig jellemezték a választott népet és ezért a szövetség népének a története nem egyéb, mint Isten szeretetének harca a bűn ellen az em­berért, Isten hűségének a csodálatos története a hűtlenség né­pével (vö. Ám 1:9kk, 4:6kk, Zs 78, 106). Most már az az idő is elmúlt, amikor meg lehetne fordítani a történelem kerekét. Azokat a pásztorokat, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy a helyes úton pásztorolják, vezessék a népet, most a szél fogja „pásztorolni", vagyis tovaragadni. Elfújja őket az Isten szele (vö. 4:12, 18:17) és a „szeretőkkel" együtt fogságba kerülnek. A város ott áll megszégyenülten rosszasága miatt vezetők és szövetséges társak (szeretők!) nél­kül. Az utolsó reménysugár is ellobban, ami ilyenkor éltetni szokta a júdabelieket. Jeruzsálem még sértetlen, még állnak a falai! Fekvése hadászati szempontból kedvező, sokan re­ménykednek, hogy el tudnak rejtőzni a sziklák között, mint a libánoni cédruson fészkelő madár (vö. 21:13, 22:6). Ez a biztonságérzet azonban öncsalás! Ahogyan a szülőasszonynak nyögnie kell, ha meglepik a fájdalmak, úgy fog nyögni és nyüszíteni Jeruzsálem is, amikor majd rászakadnak a fájdal­mak. a Dusztulás órái „minden rosszasága" miatt. PRÓFÉCIA KONJÁHÚ ELLEN 22:24-30 24 Élek én — így szól az ÜR, hogy te Konjáhú 1, Jehójá­kím fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a jobb keze­men, 2 még onnan is lehúználak. 25 És odaadlak az éle­tedre törők kezébe 1 és azok kezébe, akiktől iszonyodol: Ne­bukadreccarnak, Bábel királyának a kezébe és a káldok ke­231.

Next

/
Oldalképek
Tartalom