Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Királyok és próféták 21—24. f

Ehelyett Jójákím nem riad vissza az erőszaktól és a zsarolástól sem! (17). A próféta fölhozza apjának, Jósiásnak az uralkodási módszerét. Alatta törvényesen és a jog szerint járt el mindenki, mert a király is ezt tette (15). Pedig ő sem élt éppen rosszul — mondja Jeremiás, de éppen azért, mert a nép szerette és mindent megadott neki a jog és az igazság, tehát helyes közösségi tudata alapján. Őt kellene példaképének tekintenie. Őt kellene utánoznia Jójákímnak is a pompázás és jogtalanság helyett. Mert aki nem ismeri el a társadalmi igazság elvét, aki nem segíti jogához a szegény embert, az „nem ismeri az URat" (16). Jeremiásnak ez a kijelentése mutatja, hogy az „istenismeret" mennyire nem intellektuális megismerést jelent az Ótestámentomban, hanem akaratának a fölismerését és elfogadását, a közösség keresését és megtartását vele, ahogyan a hű férj és hű feleség egymást megismerve örök szövetségben maradnak egymással (vö. a héber jd

c szó alap jelentését a fenti gondolatmenettel !). Jójákím fölött maga Isten mondja ki az ítéletet a 18. versben. Csakúgy, mint a 13. versben, itt is fölhangzik a „jaj" szó, de abban az értelemben, hogy a nép, az alattvalók, de még a hozzátartozók sem ejtenek ki „jajszót" utána, ha meghalt. Sőt mindenki örülni fog, hogy meghalt végre. „Szamártemetése" lesz, vagyis mint a szamarat odadobják a sintérnek. 2Kir 24:6 szerint ez a borzalmas vég nem következett be, sőt a görög fordítás (G) még azt is hozzáfűzi 2Krón 36:8-ban, hogy „Uzziás kertjében temették el atyái mellé". Viszont az is lehetséges, hogy amikor Nebukadreccar elfoglalta Jeruzsálemet, az akkori szokásnak megfelelően előszedette Jójákím tetemét és meggyalázta a hűtlen vazallust. JERUZSÁLEM PANASZOS ÉNEKE 22:20-23 20 Menj föl

1 a Libánónra és kiálts, a Basánon hallasd hangodat, kiálts segítségért az Abárímról

2, mert összetörték minden szeretődet.

3 229.