Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

7:22). A nép könnyen veszi a bűnt, mert úgy tudja és hiszi, hogy az áldozati állat vérével kiengesztelheti az Istent. Pedig a bűn nem valami külsőleges dolog, folt vagy piszok, ami lemosható, hanem bele van vésve a szivek táblájába és ezért külsőleges eszközökkel nem távolítható el, bikák és bakok vére nem segít itt semmit! Viszont a próféta használta szót (fölvésve) nem szabad eltúloznunk, mintha ezzel a bűn kiirthatatlanságát vagy a meg nem szűnő lelkiismeretfurdalást akarná kiemelni. Sokkal inkább azt akarja mondani ezzel a kifejezéssel és az egész képpel, hogy a bűn mélyen gyökerezik az emberi szívben és természetben (vö. 13:23) s ezért nem tudja az ember a kultusz külsőleges eszközeivel eltávolítani. A próféta külön az egyes bűnöket is fölsorolja a 2. versben, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy mennyire eredménytelen volt a jósiási kultuszreform és mennyire konkrét bálványimádásban mutatkozott meg a választott nép engedetlensége Isten iránt. A gyülekezet ilyen mélyen gyökerező megromlottságának láttára Isten csak megismételheti ítéletének a bejelentését (3k). Ennek következménye az lesz, hogy a vagyonosokat az ellenség kifosztja, a nép számkivetésbe megy és rabszolga sorsra jut abban az országban, amelyet sem általában sem módszereiben nem ismer. Az Istentől kapott „örökség", tehát az „ígéret földje" és a szabadság elveszítése, vagyis a szövetség két alappillérének az eljátszása mutatja, hogy Isten kiválasztó szeretetének a javai nem örökre szólnak és a külső szokássá, ceremóniává degradált kultusz (istentisztelet) sem tudja biztosítani, ha megszűnt a gyülekezetben a belső engedelmesség és szeretet Isten és az emberek iránt. Izráelnek tudnia kellene, hogy nincsen védőszere az élő Isten haragja ellen, amely éppen ott és akkor lobog a legvészesebben, ahol és amikor maga az Isten népe nem veszi komolyan! 184.