Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

IV. Exegézis és igehirdetés

Abba a hibába, sőt tévelygésbe sem szabad beleesnie az Ötestámentom magyarázójának, hogy az írást mechanikusan földarabolja és „kicédulázott" részeit tetszés szerint összerakja és így használja föl céljai érdekében. Az ún. „aranymondások" = dicta probantia teológiájának a módszerét követi az az eljárás, amely mindig hasonlóságok után fürkész az Ötestámentomban és a megtalált apró kövecskékből Jézus mozaik-képét rakosgatja össze. Ezen az úton sokféle képet össze lehet rakni az Ótestámentomból. Ez a módszer méltó párja a targumi—talmudi—rabbinista módszernek, amely az Ötestámentom minden betűjében és szavában mechanikus messiási jövendölést sejtet. Ezzel a módszerrel rakta össze a zsidó gyülekezet Jézus előtt azt a tetszetős nemzeti-partikuláris messiás-képet, amelyet azután Jézus maga határozottan elutasított. És mi lelkészek és írásmagyarázók nem is sejtjük és érzékeljük, hogy milyen sokszor hatalmába kerít bennünket is ez a módszer! A kijelentés történetisége miatt nem mondhat le az írásmagyarázat a történeti és kritikai tudományos munkáról, mert a helyesen alkalmazott történet-kritikai kutató munka vezethet el az Ötestámentom mondanivalójának a helyes megismeréséhez, összképéhez. Csak így lesz számunkra az Ötestámentom szerves egész, élő testhez hasonló egység, amelynek minden egyes tagja úgy illeszkedik a másikba, mint élő testben a résztagok és lesz minden mozdulata „harmonikus". Ezek a részek és mozdulatok az egészből kapják értelmüket, de a legkisebbnek is van szerepe és jelentősége az egészen belül. Az organizmusnak, Isten üdvösséges tervének a figyelembevétele igazít el a részek között. Mechanikusan, részleteiben a Sátán is tudja idézni a Bibliát (vö. Mt 4:1—11). Ha elfogadjuk a Szentírásnak ezt a theocentrikus jellegét, hogy tehát az Ötestámentomban található valóságos történet azzal az igénnyel lép föl, hogy benne minden, és nemcsak a kimondottan „jövendölésnek" számító versek, hanem az egész történeti prédikáció Isten különleges kinyilatkoztatás-történetének az eredménye és ez az igehirdetés az Űjtestámentomban érkezik meg céljához, akkor bizonyosan eljutunk Krisztusig, hogy Tőle eljussunk az Atyáig, — föltételezve természetesen a Szentlélek munkáját. De ha krisztológiai dog19