Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

IV. Exegézis és igehirdetés

mákkal vagy spekulációval nyúlunk az Ötestámentomhoz. akkor olyan értelmet viszünk az egyes igéken keresztül az Ótestámentomba, ami abban nincsen meg. Ez már nem magyarázat volna, hanem a Szentírás meghamisítása. Az exegézis célja nem Krisztus, hanem Isten maga. Krisztus az út, tehát az exegézis számára is. Mi keresztyének Krisztuson keresztül nézünk Istenre, mert különben csak kegyes zsidók volnánk. Krisztus mutatta meg nekünk Isten kinyilatkoztatását az Ötestámentomban és így annak a Reá vonatkozását is. A két szövetség egység és így az Ótestámentom igazi értelmét csak akkor ragadjuk meg helyesen, ha a kinyilatkoztatott isteni igékre (történésekre) a Jézus Krisztusba vetett hittel figyelünk föl az Ötestámentomban is (vö. Pálfy, Krisztus az Ötestámentomban. Lelkip. 1940. 3. 96kk, és Az Ótestámetom az egyház könyve. Keresztyén Igazság, 1944. 9. 195kk). Mind a tudományos, mind pedig a hivő érdek azt kívánja, hogy az exegéta mindig úgy nyúljon a Szentíráshoz, hogy a hite se, meg a „krisztológiája" se gátolja a sensus litteralis megtalálásában. Hiszen éppen ebből fakadhat, vagy erősödhetik meg a hite, ha a Szentlélek is úgy akarja. Az exegézisnek kötelessége, hogy annak az elsőrendűen vallásos érdeknek is szolgáljon, amely mindig szem előtt akarja tartani a történeti igazság kérdését is. Tehát meg akar védeni a történetietlen, vagy „történetfölötti", tehát doketista és mitologikus hittől. Mert mitológiai, „fiktív" dolgokból nem volna értelme dogmarendszert, hitvallást alkotni. Ezért kell az exegézisnek mindig történet-kritikainak lennie és maradnia. Ezért hangsúlyozta Luther olyan erőteljesen a sensus litteralis és sensus historicus követelményét. Csak ezután jöhetnek a dogmatikának és a gyakorlati írásmagyarázatnak (prédikációknak) tehető és teendő munkálatok. Az exegézis feladata azután áthidalni azt a többezer éves és többdimenziójú távolságot, ami a mai kor emberét a Bibliától elválasztja. Minden hermeneutika lényege ebben a nyelvkérdésben van. Ezért látta meg már Luther ezt az igazságot így: „Rechte Theologie ist Grammatik!" Akkor magyaráztuk meg az írást, ha a mai kor emberének a mai kor nyelvén közvetítettük azt, amit az írás mondani akar. Az exegézis 20