Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Nem szabad együtt örülnie az emberekkel (8—9). — Nem vehet részt a próféta baráti körben sem a vidám lakomákon, mert Isten ítélete véget vet majd minden örömnek. Innen érthető, hogy mennyire szívből fakadó volt Jeremiás panasza 15:17-ben, amikor ezt mondja: „Kezed igézetében ülök egyedül" (szabadon fordítva!). De azt is bizonyítja ez a szakasz, hogy mit jelentett Jeremiás életében a bizodalom, amire Isten 15:10kk-ban figyelmeztette. Miért ítél így az Isten? (10—13).—Jeremiás maga is mindig szükségesnek tartotta, hogy tisztában legyen az isteni ítélet motiváló erőivel. Ezért adat magának itt is felvilágosítást. Természetesen a nép kíváncsiságát is fölkeltette furcsa magatartása. Annál is inkább, mert éppen akkor biztonságban éltek Jeruzsálem lakói. Ninive már romokban hevert, a nagy államok éppen rendezték soraikat és egymással voltak elfoglalva és úgy látszott, hogy a kis nemzetekre fölvirrad a szabadság napja. Maga ez a történelmi helyzet azt a hangulatot kelti a választott nép tagjai sorában, hogy ártatlanoknak vélik magukat. Pedig még az apák bűne is bűntelenül maradt és az utódok még nagyobb bűnökben leledzenek. Az atyák azért vétkeztek többször is, mert nem tudták mit cselekszenek! Viszont a fiak, a mostani nemzedék a nagyobb tudás, az állami istentiszteleti reform és a prófétai intelmek ellenére lépett az összeesküvés (11:9), a dac és a lázadás útjára. Az atyákat és fiakat 2:5kk-ban és főként 11:10-ben is egymás mellé állította a próféta és most úgy részletezi a büntetést, hogy az ígéret földjét veszi el tőlük és szétszórja őket idegen országban. Ott szolgálhatják azután a „más isteneket"! A büntetés tehát megfelel a jelenlegi vétkeknek: Mivel máshonnan importáltak maguknak isteneket, más országba kerülnek és ott a más istenek szolgálatában lényegében „rabszolga-istentiszteletet" végezhetnek éjjel-nappal. Ha gondolunk arra, hogy a rabszolgamunkának és az istentiszteletnek ugyanaz a héber szó (

cabódáh) felel meg, akkor nagyon közelfekvő, hogy itt Jeremiás szójátékot alkalmaz ezzel a szóval és valóban rabszolgaságnak minősíti a más istenek imádását. 12* 179