Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

szimbolizálja Isten magatartását a néppel szemben, aki megvonja szeretetét és irgalmát, tehát a szövetségkötésből folyó legalapvetőbb isteni magatartást a választott néptől. Isten szövetségi szeretetének legfőbb tartalma Jeremiás szerint a békesség Istennel, tehát a zavartalan közösség Isten és a gyülekezet között. Ezt vonta meg Isten népétől s ezért a halál fia lesz mindenki, akár előkelő, akár szegény. Mert a sírnál és a halottas háznál még lehet közöttük különbséget tenni, de a halálban egyenlők lesznek. A halál borzalmas aratásának az lesz majd a következménye, ami miatt most Jeremiáson megbotránkoznak. Hogy ti. nem lesz senki, aki a szokásos gyászszertartásokat, rítusokat elvégezze. Mert mindenki meg fog halni! Megemlíti itt Jeremiás az akkori szokások közül, hogy megvagdosták magukat (vö. 41:5, 47:5), lenyírták a hajukat, vagy egy darabot a hajból (41:5, És 22:12, Ám 8:10, Mik 1:16, Ez 7:18). Jeremiás korában bizonyára már nem ismerték Izráelben az emberek ezeknek a szokásoknak az eredeti értelmét és jelentését. Mi sem tudjuk, hogy eredetileg a halottal való közösséget jelképezik-e (esetleg utalás lenne benne a véráldozatra vagy haj áldozatra)? Az is lehet, hogy a halált mint démont akarták ezekkel az öncsonkításokkal kielégíteni. Mindenképpen mégis hit van mögöttük és ezért a Deuteronómium megtiltja ezeket a démonista szokásokat (14:1). Jeremiás viszont megemlíti ezeket, mint népszokásokat, de sem pozitív sem negatív ítéletet nem mond róluk. A Deuteronómium tiltó parancsa úgy látszik nem tudott a nép körében érvényesülni, hiszen egyébként sem volt hivatalos állami törvény a Deuteronómium. A gyászolók a halál, illetve a temetés napján összegyűltek a halottasházban és a hátramaradottaknak vittek kenyeret és bort, mert a halottas házban minden „tisztátalanná" vált. Mindezek a szép régi szokások lehetetlenülnek, ha beköszönt a nagy katasztrófa. Éhínség, háború és járványos betegség (pestis) olyan borzalmas pusztítást végeznek az országban, hogy nem akad ember a másik ember eltemetésére (Ám 6:9k) és a kevés megmaradóit annyira eltompul, hogy nem tudnak már sem sírni, sem gyászolni. 178.