Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

IV. Exegézis és igehirdetés

lenti, hogy még a módszereknél is kevésbé bízzék saját magában, a saját filozófiájában és teológiájában, a saját dogmatikájában és etikájában, a saját szellemi és lelki képességeiben! A Szentírás Isten kinyilatkoztatásának a történetét tartalmazza. A kinyilatkoztatás mindig „történeti" és az Ótestámentomban is az: „Történet", sőt „történés"! Mindaz, ami benne szó és tanítás, az csak ezt az üdvtörténetet magyarázza. A történések, az események, a tények jelentik ki Istent, mondják meg, hogy kicsoda és milyen. Erre utal maga a JAHVE név is. Istennek nincsen olyan neve az Ótestámentomban, ami maradéktalanul megmondaná, hogy ki és mi ez az Isten. Mindegyik csak „valamit" mond el nekünk belőle: Vagy azt, hogy felséges, vagy azt hogy mindenható stb. Hogy ki és mi, azt a választott nép történetében „megmutatja" népének és nekünk, tetteiben nyilatkoztatja ki. Az Isten ,,'ehjeh 'aser 'ehjeh = leszek az, aki leszek": majd meglátjátok, hogy ki vagyok abból, ami történni fog. Az Ótestámentom „ige" (dábár) szava is egyformán jelent szót és eseményt, tettet és történést. Az egész Biblia tanúsítja tehát a kijelentés történetiségét. Ahogyan Isten szava, igéje, — egyúttal esemény, történés, tény is. Amit Ö tett a történelemben, alkotott, teremtett, az lényének a kinyilatkoztatása, leleplezése. Mert a dábár egyúttal „Ígéret" is. Ez adja meg Isten igéjének az ótestámentomi érelmét. Ez a sajátságos ígéretes kijelentés elkezdődött Ábrahámmal és befejeződött Ábrahám Fiában (Mt 1:1), a Jézus Krisztusban, a testté lett IGÉben = DÁBÁR-ban, LOGOSZ-ban (Ján 1:14. Vö. Pálfy, A magyar evangélikus teológiai irodalom megújhodása. Lelkip. 1944. 10.) Ebből következik, hogy helytelen volna a sensus litterálison kívül az Ótestámentomba bármit is belemagyarázni, ami nincsen benne. Ha ez lehetséges volna a Szentírásnál, akkor bármely könyvet úgy magyarázhatnánk, illetve értelmezhetnénk, ahogyan nekünk jól esik. Nem szabad az Ótestámentomba még az Űjtestámentomot sem belemagyarázni! Rendkívül ébernek kell lennie az Ótestámentom magyarázójának, hogy vallásos-hitbeli bizonyságtételéből kiindulva akaratlanul is meg ne hamisítsa az Ótestámentom mondanivalóját. 18