Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

mindig csak vigasztaló és simogató üzenete „hazugság" (14). Jeremiás a történelmi realitások prófétája volt. Ezt ő maga is tudta, fájdalmas bizonyossággal tapasztalta. JERUZSÁLEM VÉGE 15:5-9 5 Ugyan, ki könyörül

1 rajtad, Jeruzsálem, és ki szánakozik rajtad?! Ki tér be (hozzád) és kérdezi meg: Békességben vagy-e? 6 Te dobtál el engem, — így szól az ÜR, hátat fordítottál nekem. Ezért kinyújtottam ellened kezemet,

2 hogy elpusztítsalak; — belefáradtam a szánakozásba! 7 Szélnek szórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban;

3 gyermektelenné tettem, elpusztítottam népem, mert nem tértek vissza útjukról. 8 özvegyei

4 számosabbak lettek a tenger fövenyénél. Én vittem rájuk — az ifjak anyjára — déliverőn a pusztítót. Én bocsátottam rájuk nagy hirtelen az izgalmat és rémületet. 9 Elfonnyadt, aki hétszer szült, kilehelte a lelkét, lement a napja még nappal, megszégyenült, pirulnia kellett. Maradékukat pedig kardélre adtam ellenségeik előtt — így szól az ÜR. 1 Vö. Jer Sir 1:2, 7 : 16, És 51 : 19, Náh 3 : 7. — 2 Vö. Ex 6 : 6, 24 : 11, Deut 4 : 34, 5 15, És 5 : 25, 30 : 30, 31 : 3. — 3 Vö. 13 : 24 és Pálfy, Zsoltárok 22 és GDalmain, Arbeit und Sitte in Palästina III, 123—139. — 4 Vö. BH. 166.