Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

IV. Exegézis és igehirdetés

az igazában. Csak „néhány évszázaddal" hitelesebb ennél en­nek az iskolának a testvérkéje, amely viszont a görög Sep­tuaginta-fordítást, egy másik a Vulgata-fordítást fogadja el alapszövegnek. Luther azt mondta egyszer, hogy „er könne nicht leiden Regel oder Masse, die Schrift auszulegen; dieweil das Wort Gottes, der alle Freiheit lehret, nicht soll noch muss gefan­gen sein". Luthernak igaza van abban, hogy nincs biztos és mindenkire érvényes módszer. És ha valaki azt hiszi, hogy si­került előre megfogalmazott kérdéseiből olyan finom és erős szövetű hálót kötnie, amivel azután az Isten igéjét a Szent­írásból feltétlenül ki tudja halászni, az kellemetlen csalódás áldozata lehet. Mert vagy egyáltalán nem kerül a hálójába a Szentírás igéje a maga igazi tartalma szerint, vagy pedig azt kell tapasztalnia, hogy szétfoszlik kezében a háló. Min­den módszer azzal a veszéllyel jár, hogy az emberi mesterke­dés elfelejtet az emberrel imádkozni. Hiszen a Szentírás Is­ten igéje és benne saját Urával akar találkozni az exegéta. Ezt az Istent nem lehet megfogni és megragadni a Szentírás­ban. Ez az Isten megragad bennünket, amikor és ahogyan Ő akarja! Elvileg el kell tehát utasítanunk minden olyan módszert, amelyik már előre tudja és meg is mondja, hogy mit kell és szabad mondania a magyarázott perikópának. Luther radiká­lisan elutasította a négyfajta írásértelmezés sémáját, amely a „betűszerinti" értelem mellett az „allegorikus" értelmezés­sel az egyházról, az „anagógiaival" az utolsó dolgokról, a „tropológiaival" az egyes ember életéről akart a szövegből sok mindent kiolvasni. Ugyanígy el kell utasítanunk minden „pneumatikus", „teológiai", vagy — különösen az Ótestá­mentom szempontjából! — a „krisztológiai" exegetikai mód­szert, ha ezek hermeneutika! bűvészkedéssel bármely tetszés­szerinti szövegből „lelki" vagy „teológiai", vagy „krisztoló­giai" kijelentéseket akarnak nyerni. A szövegre, tehát az írásra magára kell bíznunk, hogy mit akar nekünk mondani! A „megváltó módszerrel" nem rendelkező magyarázónak csak egy gondja lehet, amikor Isten igéjének a kapuja előtt áll: valóban a szöveg ajtaján kopogtasson és hallja is meg azt a hangot, amely az ajtón át érkezik hozzá. Ez pedig azt is je­2 Jeremiás 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom