Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

a 17. versre, ahol a nép fogságba viteléről volt szó. De tartalmilag azért is találkozik egymással a két prófécia, mert itt is, ott is a gőg és elbizakodottság ellen fordul a próféta (18). Nem helytálló Volznak és Rudolphnak az a véleménye, hogy a próféta Izráel királyának már megtörtént fogságba vitelére célozna. Nem is valószínű, hogy szószerint értendő az a kijelentés, hogy „leesett fejetekről dicsőséges koronátok", hiszen semmi nyomát sem találjuk az ÓT-ban annak, hogy a király anyja is koronát hordott volna. Képies beszédről van tehát itt szó. Illetve arról, hogy a próféta már előre látja a király és népe sorsát. Ha Jójákím királyra vonatkoztatjuk, aki 17 esztendős korában lett királlyá és anyja, Nehústá uralkodott helyette, akkor biztos kapcsoló pontot találunk a szakasz megértéséhez. Nehéz politikai körülmények között történt meg ez a trónralépés és annak megünneplése. A prófétának minden oka megvolt rá, hogy figyelmeztessen erre. Nem ünnepi pompára, hanem gyászra utal, hiszen az „üljetek veszteg" kifejezés talán a hamuba ülésre utal. Isten kezének a súlya alatt alázkodjanak meg inkább, mert a király méltósága és dísze, a korona (amely szimbolizálja a királyi üdvösség-ígéretet!) leesett fejükről és szertefoszlott minden arra vonatkozó reménység, amióta az ország nagy részét meghódította az északi ellenség. A 19. vers közelebbről írja le a reménytelen helyzetet, hogy felhívását a megalázkodásra megokolja. Júda déli részén már ott az ellenség, a városokat megszállta, lakosságát fogságba vitte. Oda tehát nem lehet már menekülni. Nincs szövetséges hadsereg, amely meg tudná nyitni az oda vezető utat (vö. 2Kir 24:8kk). Jeruzsálemet magát ostromolják és a sorsa elkerülhetetlen! Mindenki fogságba esik — mondja a próféta és Isten ítélete minden emberi büszkeséget, önteltséget, gőgöt és hamis reménységet a porba dönt. Panaszdal Jeruzsálem fölött (20—27). — A próféta igéi Jeruzsálemnek szólnak. Jeruzsálem parázna nő és házasságtöréséért (a szövetségi szeretet megtagadásáért!) lakolnia kell, mint a 2. fejezetben. Talán abból az időből datálódik ez a szakasz, amikor Jó154.