Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

jákím alávetette magát a bábeli uralomnak. így érthető meg, a fővároshoz intézett kérdés is a rábízott nyáj holléte felől, ti. Júda déli részének az elveszítése miatt. A királyi székhely lelkiismeretlenül áldozza föl a rábízott lakosságot és az egész országot, ahol pedig a kegyességet, tehát az igaz hitet kellett volna megőrizni. Már Aház király kora óta kereste Júda a két folyam országának a kegyeit s ezért mondhatja a próféta, hogy hiszen te tanítottad, szoktattad erre őket (21). Ez a valláspolitikai engedményekkel összekapcsolt eltévelyedés azonban nagy vétek a próféta szemében (22), ami azután úgy bosszulja meg magát a gyülekezeten, hogy a „szeretőből" „elnyomó" lesz, a szeretettből pedig nem egyenrangú partner, hanem eszköz, akinek magára kell vállalnia a megerőszakolt rabszolganő helyzetét és szerepét. Vö. Ám 7:17, Hós 2:5, És 47:2k, Náh 3:5. A város nem ismeri föl azonnal, hogy vétkezett és bűnbánatot kellene tartania. Ez a fölismerés csak lassan érett meg, amihez természetesen a próféta intelmei is hozzájárultak. A bűn és vétek föl nem ismerése és a bűnbánat elmaradása azonban csak növeli a vétket, mert oka és eredete a lelkiismeretlenség és felületesség. Ezért éleződik ki az igehirdetés hangja. A város a parázna nő sorsára jut, nyilvánosan megszégyenítik. A 23. versben folytatja a próféta a vétkek fölsorolását, amikről a 22. versben általánosságban szólt. Nincs okunk éppen ezért a 23—24. verseket önálló próféciának tartani, ahogyan egyes magyarázók (Rudolph, stb.) teszik. Mert az egyesés többesszám váltakozását megmagyarázza az a tény is, hogy a 23. vers hasonlata a bölcsességirodalom stílusában hangzik el, ahol ez a jelenség gyakori. Ezért nincs szükség arra, hogy az egyesszámot korrigáljuk (Duhm). A prófécia helyét és tartalmát pontosan meghatározza a konkrét történeti helyzet. Egy évszázada jár a nép a maga választotta hamis úton. Már nem is tud mást tenni, annyira a természetévé vált ez a magatartás. És ez a bűn alapvető jellegű, mindent meghatározó. Azzal a hasonlattal, hogy a néger bőrének a színét, a párduc pedig bundájának a foltjait nem tudja megváltoztatni, nem azt akarja mondani Jeremiás, hogy a bűn veleszületik az emberrel. De a szokás második 155.