Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Hát nincsen az ŰR Sionban? Nincs már ott a Király?

2 Miért bosszantottak engem bálványokkal, az idegen hiábavalóságokkal?

3 20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg! 21 Népem leányának összetörése összetört engem, gyászba borultam, borzadály fogott el. 22 Hát nincs balzsamolaj Gileádban,

4 nincsen ott orvos? Miért nem hegedt be népem leányának a sebe? 23 Bárcsak a fejem víznek, szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel nappal siratnám népem leányának megöltjeit!?

5 1 A „mesze földről" fordítás helytelen, mert a nép nincsen fogságban. Sokkal inikább: „széltében az országban mindenütt". — 2 Vö. 2 : 6.8. — 3 Vö. 2 : 26k. — 4 A gileádi gyógybalzsam fontos exportcikk volt, vö·. Gen 37 : 25, Ez 27 : 17. Kultúrtörténetileg arról tanúskodik ez a hely, hogy már akkor volt külön orvosi rend Izraelben. Vö. Ex 21 : 19, Dalman, Arbeit u. Sitte 1,548. — 5 Jer Sir 4 : 9. Akik a 14. fejezettel hozzák kapcsolatba ezt a szakaszt, ahol a nagy szárazságról és éhínségről van szó, azok nem a jövőre, hanem a jelenre vonatkoztatják ezt a szakaszt, tehát kiemelik a mostani összefüggésből és így fakóvá teszik Jeremiás stílusát nem értve próféciájának legértékesebb vonásait. Arról nem is szólva, hogy a 23. vers „megöltjeit" csak mesterkélten lehet az éhínség áldozatainak tekinteni. Ebben a szakaszban ugyanis két jellegzetességét figyelhetjük meg Jeremiás igehirdetésének. 1. Ö már egészen világosan, szinte kézzelfoghatóan látja és átéli a holnap gyülekezetével együtt azt az isteni ítéletet, amely menthetetlenül utoléri Jeruzsálemet^ a szent és sérthetetlennek vélt Siont. Mielőtt bekövetkeznék, már ő maga is szenved miatta és panaszdalt énekel a megholtak fölött. 2. Igehirdetéseibe ismételten beleszövi a profán életből vett közmondásszerű megállapítá8 Jeremiás 113