Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

sokat, népi mondásokat. Itt a 20. vers ilyen és ezért nem szószerint, hanem szimbolikusan kell értenünk és értelmeznünk ebben az összefüggésben. A 14kk versekhez kapcsolódik tehát ez a szakasz, amelyben Jeremiás Isten oldalán áll ugyan az ítélet bekövetkeztekor, de egyúttal ember marad, népének hű fia és a választott nép tagja. Ö maga is szenved és Ámoshoz hasonlóan szívének a fájdalmát önti ki (vö. 4:19kk). Olyan nagy az elkeseredés Isten segítségének az elmaradása miatt, hogy az országban széltében-hosszában ez a kérdés hangzik: „Hát nincsen az ÚR Sionban?!" „Nincsen már ott a Király?" Úgy vélik, hogy Isten elhagyta szent helyét és így nincs mód arra, hogy könyörgésüket eléje vigyék) a Király maga az ŰR, nem a földi király!). De tévednek! Mert Isten most is ott van a Sionon és meg is szólal. De a panaszos kérdésre kérdéssel válaszol. Ebben azonban már benne van az elutasító ítélet is a bálványimádás, az idegenből importált „hiábavalóságok" (vö. 2:26k) miatt. Ez a magyarázata annak, hogy miért nem a remélt békesség, hanem „rettegés" várja őket a Sionon is (vö. 8:15). Ebben az összefüggésben kell megértenünk a 20. verset is. A gabonaaratástól az őszi betakarításig terjedő idő csupa ünnepnap a palesztíniai parasztember életében, amire azután az ősszel tartott nagy szövetségi ünnep tette föl a koronát. Az év kezdete is volt ez egyúttal, amikor megújították a szövetséget Istennel. Tehát ez a közmondásszerű kijelentés is a gyülekezet csalódását akarja megfesteni: Isten mentő közbelépése elmaradt és nem lehet megújítani vele a szövetséget (vö. 2:28). Jeremiást kétszeres erővel sújtja ez a csapás. Ezt akarja stilárisan érzékeltetni a 21. vers szójátékában. A gyülekezet terheit ő már most látja, de a csapás őt is éri. A négyszer elhangzó „népem leánya" mutatja azt is, hogy mennyire egynek tudja magát Jeremiás népével. Másrészt arról is tanúskodik a 21. vers, hogy nemcsak szolidáris volt népével, hanem α helyettesítő szenvedést is vállalja érte. Nemcsak együttérez vele, mit Hóseás (5:13kk, 6:1, 11:7), hanem orvosság és orvos után is néz. De neki is meg kell hajolnia a tény előtt, hogy nincs gyógyír és nincs gyógyulás. Csak megsiratni tudja népe 114.