Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

cseit a törvény őreinél. Aratáskor, az ítélet napján üresen ta­lálja a szőlőtőkéket és a fügefát (És 5:2, Mk 11:13, Lk 13:7). A levelei is elhervadtak, beteg az egész fa belsőleg! És aho­gyan Jézus azt mondja a terméketlen fügefa példázatában, hogy végül is ki kell vágni, itt is megjelennek az ítélet végre­hajtói. Az ítélet borzalmas lesz (14—17). — Jellemző, hogy nem az ellenség támadásával folytatja a próféta gondolatait, ha­nem az ellenség rohamától már meglepett és megrémült em­bereket beszélteti drámai stílusban. 4:5kk-ban már találkoz­tunk ezzel a jelenettel. Itt azonban már teljesen enerváltak az emberek. A menekülés nem nyújt védelmet, hanem pusz­tulást. A végső összeomlást csak késleltetni lehet vele. Mert a prüszkölő lovakon nyargaló ellenség mögött Isten van, aki elhatározta a választott nép megsemmisítését. Isten érkezik, hogy ítéletet tartson, mert a gyülekezet megrontotta, megszegte szövetségi rendjét. „Mérget" ád inni népének (vö. 9:14, 25:15, Num 5, Zs 75:8k, Ez 23:31kk, És 51:17). Most már rádöbbennek, hogy „vétkeztek az ÚR ellen" (vö. 3:25), de már késő. A félelem okozta bűnvallás már nem indítja irgalomra az Urat, hanem a 17. versben hangsúlyozza ő maga is, hogy a pusztulás elkerülhetetlen. Most a „mérges kígyó" (vö. Num 21:6—9, Zs 58:5k) képét használja, amelynek a marása ellen a varázslás nem segít. Ezzel a példázattal azt akarja mondani, hogy Isten haragja népével szemben „gyógyíthatatlan", sem­miféle injekcióval nem lehet semlegesíteni. A Dán felől, a régi birodalom legészakibb tartománya felől közeledő ellenség nevét senki sem meri kimondani, pedig már mint valami ragadozó állatnak a szájában érzi magát min­denki. A PRÓFÉTA ELSIRATJA NÉPÉT 8:18-23 18 Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. 19 Népem leányának a kiáltása hangzik az országban mindenütt: 1 112.

Next

/
Oldalképek
Tartalom