Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Akkor értjük meg tehát helyesen ezt a szakaszt, ha fölis­merjük, hogy Jeremiás szembeállítja a tórával a dábárt, Isten igéjét. A tóra itt már az írott törvény (Luther helyesen mondja: ,,a szent írás"), megőrzői pedig a papok, akiket itt bölcseknek és írástudóknak mond. A bölcsek az akkori jo­gászok (2:8-ban a „törvény magyarázói"). Ők foglalkoztak hi­vatásszerűen az írott és az Íratlan törvénnyel. De a papok mellett akkor még nem volt világosan kialakult és zárt rend. Az „ŰR igéje" viszont a prófétai ige és igehidetés. Amikor tehát Jeremiás ezt a prófétai igét elmondta, a papok azt fe­lelték neki: Mit akarsz Jeremiás ezekkel a fenyegetésekkel és intelmeiddel?! Sokkal jobban ismerjük mi az Isten akaratát, mint Te, hiszen nálunk van a tóra (abban az értelemben is,, hogy itt őrizzük a templom irattárában és úgy is, hogy mi vagyunk annak a szakértői!). Erre válaszolja azután a pró­féta: „Igen. De hazugsággá tette azt az írástudók hazug tolla!" 7:22k alapján tudjuk megérteni, hogy mit akar itt Jeremiás mondani. Nemcsak emberi találmány a papok tórája, hanem az igazi tórának a meghamisítása is, hiszen már nem Isten valódi akaratát, pl. a dekalógust tükrözi és tartja zsinórmér­téknek, hanem a kultuszt, az áldozatot, a külsőségeket, a tiszta és nemtiszta reguláit (vö. Róm 2:17kk). A könywallás és a törvény-teológiának azóta is mindig kí­sértő problémáját érinti tehát Jeremiás. Emberi bölcsesség­nek minősíti, amelyben csalódni fognak a meghirdetői is. A hit és a cselekedet egyetlen zsinórmértéke szerinte Isterí, élő igéje, amely személyes közösséget teremt Isten és az em­ber, Isten és a gyülekezet között és ezért egyetlen garantálója az üdvösségnek (vö. 7:13k). Helyesen állapítja meg Rudolph, Jeremia 53, hogy Jere­miás nem a Deuteronómium ellen polemizál itt és annak a prófétai szellemét meghamisító papi tevékenységre utal (pl. Wellhausen, Duhm, Cornill, Η. Schmidt, J. Köberle), hanem egészen önálló úton jut el az új testámentomi kegyesség köz­ponti kérdéseihez és azon túl útegyengetője lesz a lutheri re­formációnak is. Nem lesz békesség (10—13). — A 10—12. versekhez (a G­ben hiányzik) vö. 12—15. — Viszont a 13. vers zárja le a 8—9. verseket. Hiába keresi az Űr az engedelmesség gyümöl­111.

Next

/
Oldalképek
Tartalom