Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 12. zsoltár

12. zsoltár AZ EMBER SZAVA ÉS ISTEN BESZÉDE A szöveg 1 A karmesternek. A semínítre. Dávid zsoltára. 2 Szabadíts meg URam, mert fogytán vannak a hívek

1, eltűntek

2 a hívők az emberfiák közül! 3 Hiábavalóságot beszél ez is, az is

3, sima szájjal felemás szívből szólnak. 4 Irtson ki az ŰR minden sima ajkat, minden nagyotmondó nyelvet, 5 amely azt mondja: Győzzük a nyelvünkkel! Helyén van a szánk! Ki parancsol nekünk?! 6 A nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt most már fölkelek — azt mondja az ŰR, — és szabadulást szerzek annak, aki érte sóhajt

4. 7 Az ÜR ígéretei tiszta igaz Ígéretek, földkohóban finomított ezüst, hétszer megtisztítva. 8 URam, te megőrzői, megóvsz bennünket

5 ettől a nemzetségtől mindörökre — 9 bár

6 körülöttünk bűnösök járnak-kelnek, és az alávalóságot magasztalják az emberek. 1 Haszíd korrigálása fiäszäd-re (vö. Hós 4:1) nem helytálló (vö. Mik 7:2, És, 57:1). — 32