Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 2. zsoltár

(Filp 2:12b-—13). Ahol a hit könnyelműséggé lesz, ott mindig helyén való az Isten mindenhatóságára való utalás, amely félelmet ébreszt. Ezért beszélnek a reformátorok az írás alapján mindig istenfélelemről, ahol mi kegyességről vagy vallásosságról értekezünk. Ezért kezdi Luther az egyes parancsolatok magyarázatát mindig a félelemmel! Hiszen ha komolyan akarunk beszélni Istenről, azt csak annak az elismerése mellett tehetjük, hogy az Isten Úr mindenek fölött. Ennek a felismerésnek és elismerésnek közvetlen következménye az Istentől való félelem. Egyedül az istenfélő magatartás méltó kicsinyhez és nagyhoz egyaránt. „Útközben veszíti el" életét az Istent nem félő ember. Lesújt reá az Isten haragja (5a = 12c). A zsoltár bizonyságtétele azonban arról is tud (és ezt vallja az egész ÓT), hogy az Isten haragja csak „aktuális" esetekben robban ki és pusztít. Egyébként nem a harag, hanem az üdvösséget munkáló szeretet Isten állandó („hűséges" = häsäd) magatartása. Erre hivatkozik ez a zsoltár is utolsó sorával, amikor minden emberi magatartás lényegeként az Istenbe vetett bizalmat jelöli meg. Akik benne bíznak (a szó eredeti jelentése szerint: akik nála rejtőznek el, akik nála keresnek oltalmat és menedéket), azok lesznek a boldogok. Ezzel akarja a szerző még egyszer aláhúzni, hogy az ótestámentomi hit és a régi Kelet képei között minden formális megegyezés ellenére, az alapszemléletben kiengesztelhetetlen ellentét van. Feltétlen és rendíthetetlen bizalom a világot kormányzó Istenben, akinek hatalmában van nemcsak a jelen, hanem a jövő is. így érthető, hogy az UT a zsoltár messiási, tehát a jövőbe mutató kijelentéseit magára Jézusra vonatkoztatta (Csel 13:33, Zsid 1:5, 5:5). A legmegvetettebb lesz mindenek Királya, a megalázottnak jár minden hatalom (Mt 28:18, Fii 2:11). Aki nem érti meg, hogy ezt a Királyt csak félelemmel lehet tisztelni és szeretni, az rossz úton jár. Mert az Istentől való félelemnek, sőt rettegésnek meg kell maradnia a szeretet mellett a hitben. Ezért boldog az az ember, aki tud hinni a megfeszített és feltámadott Krisztusban — pedig Benne a bűnt félelmetesen gyűlölő Isten jelentette ki magát annak az embernek, aki félelmében is Istenhez menekül. 31