Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 2. zsoltár

A világ Ura azonban nem nézi sokáig tétlenül a dolgok fo­lyását. „Egykor majd" szót ért a népek fejedelmeivel s akkor rettegve ismerik föl, mit jelent Isten és Fölkentje ellen for­dulni, akit maga az Űr kent föl a Sionon (nszk = „italáldoza­tot kiönteni", „szentelni"). Sión királyának az adoptálása (7—9). — Az Űr rendelke­zésének a tartalmát hirdeti meg most Sio-n királya, amelyet a trónralépés alkalmával közölt vele ünnepélyesen: „Fiam vagy te, én nemzettelek ma téged". Magának a trónra­lépési szertartásnak két mozzanata volt, ami számunkra ez­zel a zsoltárral kapcsolatban fontos. A királyt a Szentélyben megkoronázták és (a fáraókhoz hasonlóan) megkapta a jegyzőkönyvet (erre utal itt szfr használata), amely tartal­mazta az isteni megbízatást és az új király uralkodói neveit. Majd a palotájába vezették, ahol elfoglalta a királyi széket és kihirdette uralmának a kezdetét. Itt van a helye a zsoltár 7. versének: a fölkent kihirdeti mandátumát és ultimátum­mal fordul a népekhez. Legfontosabb volt a trónralépésnél annak a proklamálása, hogy Isten fiává fogadta Dávid leszár­mazottját. A 7. vers világosan utal arra is, hogy nem miti­kusán értették ezt a viszonyt, hanem per adoptionem (vö. 2Sám 7:14, Zs 89:27k). A konzekvens mitikus fiúságot csak Egyiptomban ismerték, ahol a fáraó testbe öltözött isten, mert Amún nemzette az anyakirálynővel. Izráelben az adop­tálás azt jelenti, hogy Isten „kiválasztja" karizmatikus adott­ságai alapján a királyt és a maga jobbjára ülteti: Királyi ural­mának az örökösévé és apostolává avatja (keni). Izráelben Is­ten a fiává tette a királyt (vö. Noth, Gott, Volk, König im AT: Ges Stud zAT, 222).' A király fiúvá adoptálásának egyik ajándéka, hogy szaba­don kérhet bármit a mennyei „Királytól" (lKir 3:5kk, Zs 20:5, 21:3.5, 2Sám 24:12). Ö Isten örököse. Isten tulajdonába adja a nemzeteket és a földkerekséget. Isten a teremtő, a „fiú" az örököse: Mt 21:38, Mk 16:2kk, Gal 4:7. — A lázadó népeket ez figyelmezteti egyúttal arra, hogy Sión királyáé a föld, a népeket pásztorként legelteti és tetszése szerint bán­hat velük. Erre utal a 9. vers képe a cserépedény összetöréséről (És 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom