Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)
Válogatott zsoltárok magyarázata - 1. zsoltár
sal ellentétben levő dolgot, ügyet, terepet stb, elegyengetni, az ellentéteket elsimítani, megszüntetni, egy szintre hozni. Nem vallásos értelemben ez azt jelenti, hogy a vitás ügyeket, ellentéteket a bíróságon elegyengetni és így igazságot tenni. A békétlenséget, viszályt, pert és háborúságot ember és ember, közösség és közösség között megszüntetni. Ebben a vonatkozásban a mispáth jelentése: törvénykezés, törvény, ítéletmondás, igazságszolgáltatás, jog és jogrend egyaránt. A sóféth pedig mindennek az őre, tehát az „igazságot tevő bíró". — Vallásos értelemben az Isten és ember között meglevő egyenetlenségnek, békétlenségnek a megszüntetése. A békétlenséget éppen a bűn és vétek okozza Isten és az ember, a szövetség Istene és a választott nép között. A mispáth ennek a megszűntét kimondó isteni ítélet, végzés a sóféth, az „igaz Bíró" részéről. Jelentése tehát: törvény, rend, végzés, ítélet (fölmentő és elmarasztaló!). Isten igazságszolgáltató tevékenysége, sőt „kegyelmes ítélet", „megbékélés" is (vö. Zs 7:6, 103:6, 119:75kk stb.). A zsoltár egész szkopusza is azt igazolja, hogy Isten állandó „igazságszolgáltató" tevékenységére utal itt az 5. versben a zsoltáríró. Már itt a földön érvényesül egyrészt Isten osztó igazsága, másrészt az üdvösséget munkáló akarata. Már itt a földön fontosnak tartja az igazak gyülekezetének a tisztaságát. Tehát nemcsak az utolsó ítéletről beszél (mint a G és Hie, amikor a jáqúmú-t anasztászontai-al, ill. resurgent-tel fordítják, vagyis a feltámadásra gondolnak). Azon van a hangsúly az Ótestámentom élet- és halálértelmezése szerint, hogy már most boldog az ember, hogy Isten igéje már most gyümölcsözővé teszi az igaz ember életét, elutasítása tartalmatlanná a bűnös ember létét. A kétféle élet vége (6). — Az igazak közösségének (gyülekezetének) az életútját ismeri és szívén viseli az Űr. Nem racionális megismerésről és ismeretről van itt szó, hanem a jd' igének arról a mélyebb jelentéstartalmáról, amely jellemzi a férj és feleség viszonyát (Gen 4:1 stb.), tehát Isten részéről a szeretet-közösség megteremtését. Másutt ezt a gondolatot úgy fejezi ki az ÓT, hogy tömlőjébe szedi a könnyeket (Zs 56:9), a békesség gondolatai foglalkoztatják népével kapcsolatban (Jer 29:11), nem szunnyad és nem alszik Izráel 23
