Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 1. zsoltár

őrizője (Zs 121:4). Ezért nem mondhatja senki, hogy útja rejtve van az Űr elől és „ítéletem elkerül Isten elől" (És 40:27). A jd' szóban tehát benne van Istennek a népet kiválasztó s vele közösséget teremtő szolidaritása és szeretete. Gondoljunk csak többek között Ámosnak erre a fontos kijelentésére: „Csak titeket ismertelek a föld minden nemzetsége közül (azaz csak veletek léptem közösségre), — ezért látogatom meg rajtatok minden bűnötöket" (Ám 3:2). Helyesen hangsúlyozza Buber is a jd' gyöknek ezt a közösséget, kontaktust teremtő jelentését. Ezzel a szolidaritásával formálja meg az „igazak közösségét" is. Ezért az igazak útja (magatartása, élete) Isten kijelentésének, irányításárak, velük közösséget teremtő hűségének (häszäd) a világosságában van (Péld 4:18), a bűnösök útja viszont a semmibe, a pusztulásba visz. Az utolsó ítélet drámai pillanatában semmit érőnek bizonyul (Péld 13:13). Szkopusz Joggal került ez a zsoltár az egész zsoltárgyűjtemény legelejére. Hiszen a keresztyénségnek egyik legfontosabb tanítását hangsúlyozza: hit nélkül nincsen Istennek tetsző élet s a kettő nélkül nincsen igazi egyéni és gyülekezti hitélet. Isten tórájában találkozik mindkettő Isten akaratával, az életet formáló és irányító életrenddel. Benne kijelentette Isten az élet célját és értelmét: hogy közösségünk legyen Istennel és az emberekkel. Lét és nemlét, az élet és halál, a világosság és sötétség keresztútja elé állít ma is bennünket és döntésre kényszerít. Az így értelmezett tórát Jézus is együtt tudja az evangéliummal és reá épít, amikor ezt mondja: „Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem." (Mt 5:17). 24