Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 1. zsoltár

és megszokott papi áldásformulát használja (Jer 17:7), amely Isten áldásával az átkot állítja szembe (5. v.), hanem szinte „világias" természetességgel „gratulál" az igaz úton járó ember boldogulásához és boldogságához. Az 'asré eredetileg lépteket jelent s így benne cseng az ember életútja, magatartása és existenciája. „Eredményes, sikeres az élete annak az embernek..." Azt se feledjük, hogy a régi és megszokott intelem helyét foglalja el a bölcsességirodalomban az 1. zsoltár üdvözlő formulája és megállapítása. Az intő szó engedelmességre szólít fel. Ez viszont dicséri a már megélt, engedelmes életet. A „Boldog ember ..." lecsiszolt formulájában tehát tovább él az eredeti jelentés: „Sikerrel jár az az ember . .." Mi jellemző a valóban boldog emberre? Mik a gyümölcstermő élet feltételei? Erre a kérdésre az 1. vers negatívan, a 2—3. versek viszont pozitívan válaszolnak. A helyes megértéshez tudnunk kell azt is, hogy az 1. zsoltár a már említett tóra-zsoltárokkal együtt döntő szerepet szán a hitéletben a törvény betöltésének. Ennek a teológiának a talaján alakult ki az a felfogás, hogy a törvényt hűségesen betöltők, az Isten útjain járók az igazi „hívők", a „kegyesek" (haszidím). Vö. 111:1. A kegyesek, az istenfélők útja a parancsolatok megőrzésének az útja (119:32), a világosság útja (: Péld 5:6), tehát az engedelmesség útja, az élet és békesség útja (: És 59:8), az üdvösségnek, a boldogságnak az útja (: 139:24). A törvényt be nem töltők, azt semmibe vevők „törvénytiprók" és „törvényszegők": a bűnösök (rsá'ím). Ezeknek is megvan a maguk útja. Ezt azonban nem az Isten útmutatása (tórája) szerint választották, hanem az emberi szív fundálta ki (vö. Péld 16:9, És 57:17), amely természeténél fogva rossz (Gen 6,12, Bir 5:6, 2Kir 17:13, Jer 17:9, Mt 15:19, Róm 1:21, 3:23). Ez az út tekervényes, nem a világosságnak, hanem a sötétségnek az útja (Péld 4:19, Mt 7:13), tehát a halálba vezető út. Ars' gyököt a legkülönbözőképpen fordítják: gonosz, istentelen a leggyakoribb. Azonban éppen nem Istenben nem hívő, Isten létezését tagadó, elvi atheistákról van itt szó, akik tehát a gyülekezeten kívül állva támadnák a kegyeseket, az Istenhez hű embereket. A gyülekezetben egymással szemben álló csoportok egyike ez és tekinthető olyan társadalmi ré2* 19