Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Fény és árnyék Samáriában 3,9-4,3

amelyeket a gazdagok Izráel gazdag királyai nyomán vidéken építettek maguknak (lKir 21,1). Az „elefántcsont házak", meg a „nagy házak" Samária pompás palotái, díszes épületei. De most nem a háborúról, az ellenség támadásáról van szó, hanem ismét a földrengésről. S ha előbb a földrengésnek az embert rémítő, kétségbeejtő hatásáról szólt, most arra mutat rá, hogy az nemcsak az embert sújtja, hanem a házakat is. Azokat a palotákat, amelyek Samária gazdagságát bizonyítják. Azok a nagy házak, amelyeket a szegények megkárosításával építettek fel maguknak, összedűlnek. Nem maguktól: az ÜR dönti össze. Bizonyára benne van ebben a próféciában már az utókor tanúságtétele. Akik leírták, talán saját szemükkel láttak kártyavárként összedűlni ilyen ragyogó szép épületeket. De a próféta hozzátesz az eddigiekhez még valamit, ami ebben az összefüggésben különös hangsúlyt kap: nemcsak a nagy házak, hanem az oltárok is összedőlnek. A földrengés, és ami még meghökkentői)!): az ÜR, nem tesz különbséget az emberek háza és az ÜR szentélye közt. Pedig az oltárok, azon kívül, hogy rajtuk az ÜRnak szentelt áldozatokat mutatták he, az emberek számára is nagyon fontosak voltak: halálos veszedelemből, az ellenség és a bosszúálló kezéből való megmenekülés lehetőségét nyújtották. Ha valaki az oltárhoz menekült és megragadta az oltár szarvát, biztos védelmet talált (2Móz 27,2; 21,13-14; lKir 1,50-51 stb.). A szentély nem biztosít büntetlenséget, ha eljön az ÜR ítéletének ideje. Hamis biztonságkeresés az, amelyik abban bízik, hogy ahol az ÜR oltára áll, ott minden bajtól védve van az ember (vö. Mik 3,9 — 12; Jer 7,4.12—15; 26,4 — 6). Vége lesz a nagy házaknak, s velük együtt az oltároknak is, amikor az ÜR a vétkeket megbünteti. A „básáni tehenek" 4,1—3. Ezzel a számunkra meghökkentő jelzővel Ámósz a samáriai paloták úrnőit illeti. Könnyen kísértésbe esünk, hogy itt keressük a prófécia élét, Ámósz „paraszti nyersességét". Az ókori Kelet nyelvében azonban ez a kifejezés éppen elismerésnek, dicséretnek hangzott. Básán arról volt híres, hogy dús legelői (Jer 50,19; Mik 7,14) és azokon hízott állatai (5Móz 32,14; Zsolt 22,13; Ez 39,13) voltak. A szépségnek, erőnek és gazdagságnak a kifejezője az ókori 56