Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Fény és árnyék Samáriában 3,9-4,3

Keletén a kövérség volt. Abból, hogy a próféta básáni tehenekről beszél, kortársai azonnal értették, hogy próféciája Samária gazdag asszonyairól, sőt maguknak az asszonyoknak szól. Az a feltűnő, hogy a vétkek tekintetében Ámósz ezeket az asszonyokat egy sorba helyezi férjükkel. Tudja, hogy az asszonyok is befolyásolják a politikai, társadalmi és gazdasági életet közvetve azzal, hogy kapzsiságukban, tehetetlenségükben férjüket kényszerítik arra, hogy azok még többet szerezzenek, még kényelmesebbé tegyék életüket. Ez a prófécia figyelmeztet többek között arra is, hogy nem szabad felületesen, sematizálva értékelnünk az ókori Kelet társadalmát, sőt egyik olyan társadalmat sem, ahol jog szerint a nők nem játszottak szerepet. Éppen itt van Ámósz próféciájának az éle: azok a nők, akik férjüket uruknak nevezték, valójában aktív részesei voltak a szegények elnyomásának és kizsákmányolásának. Érdekes és nagyon jellemző egy későbbi korra, hogy a zsidó írástudók annyira sértőnek tartották a férfinemre nézve ezt a próféciát, hogy előbb csak a szöveghez fűzött magyarázatokban (targumok) utaltak arra, hogy itt nem a nőkre mondja a próféta azt, hogy bántalmazzák a szegényt stb., hanem a férfiakra, később a szöveget magát is megváltoztatták, hogy olyan értelme legyen, mintha a próféta a kövér básáni tehenekkel rendelkező gazdag samáriai polgárokhoz szólt volna. A büntetés, az ítélet bejelentésének itt három fontos vonására kell figyelnünk. Először is az ünnepélyes bevezetésre, hogy az ÜR a maga „szentségére" esküszik. Amit ezek a nők tesznek, ahogyan önző módon, másokat nem kímélve élnek, sőt uralkodnak, az a szent Istent sérti. Ebből pedig az következik, hogy az Isten szentsége elsősorban a másokkal való törődést, a szegények és nincstelenek segítését követeli meg. Ez a gondolat megint pontosan megfelel annak a prédikáicónak, amelyet a Deuteronomiumban találunk. A másik fontos vonás a kép, amellyel az ítéletet hirdeti: úgy fognak bánni a samáriai gazdag asszonyokkal, a básáni tehenekkel, ahogyan a hizlalt marhákkal bánnak. Csáklyákkal, szigonyokkal, horgokkal, hegyes kampókkal húzzák, vonszolják őket a vágóhídra. Nemcsak azokat, akik éppen hallják Ámósz fenyegető szavait, hanem a többieket is mind. A harmadik pedig az, hogy a leomlott falról, meg valami távoli helyről beszél, ahova elhajtják ezeket a nőket. Ezzel megint a közelgő ellenségre utal. Arra, hogy ostrom lesz, a város falait lerom57