Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A szomszéd népek vétkei 1,3-2,3

Kegyetlenség 3—5. Az első prófécia Damaszkuszról, illetőleg a damaszkuszi királyságról szól. Ez a királyság, amely Salamon uralkodása idején jött létre, a Kr. e. 9. sz. végéig Izráel legveszélyesebb riválisa volt. Sőt, amikor más nagyhatalom nem avatkozott bele, igyekezett uralmát az egész szíria — palesztinai területre kiterjeszteni. Izráeltől újra meg újra el akarta venni a Jordánon túli területet. A Királyok könyvéből tudjuk, hogy a Salamon halála után önállóvá vált Izráel szinte kezdettől fogva feszült viszonyban volt ezzel a szomszédjával. Többeknek az a véleménye, hogy Ámósz a 2Kir 8,llk-ban említett szörnyű tettek miatt fenyegeti az ÜR büntetésével Damaszkuszt. Mások szerint viszont a II. Jeroboám uralkodásának későbbi szakaszában végbement eseményekről van itt szó. Eltérőek a vélemények arról, hogy a „vas eséplöszánokkal csépelték Gileádot" szó szerint értendő-e, vagy csak átvitt értelemben azt jelenti, hogy nagy nyomorúságot jelentett Gileád számára a szíriai háború. Legvalószínűbb, hogy szó szerinti értelemben kell venni. Annak a kornak hadviselésében nem volt elképzelhetetlen, hogy az elfogott ellenséges harcosokat ilyen kegyetlenül végezték ki. 2Sám 12,31 szerint Dávid az elfoglalt Rabbá védői közül sokakat úgy végzett ki, hogy „cséplőszán alá vetette" őket. A hosszú háborúban Gileád földrajzi helyzeténél fogva valamennyi országrész közül a legtöbbet szenvedett. Bármilyen értelemben vesszük is azt, hogy Gileádot végigcsépelték, mindenképpen a kegyetlenséget ítéli el a prófécia. Ebben pedig az a figyelemre méltó, hogy egy korabeli hadviselési gyakorlatot ítél el. A cséplés képe, amely egy ország kegyetlen lerohanását jelenti, jól ismert az Ószövetségből (2Kir 13,7; Ézs 21,10; Mik 4,12 — 13 stb.), de pl. ismerünk olyan feliratot III. Tiglatpilezerről, hogy az ellenséges országot végigcsépelte, mintha valami cséplő vei száguldott volna végig rajta. De hogy ezt elítéli valaki, az olyan hang, amelyre fel kell figyelnünk. Ennek a részletnek a vizsgálatánál értjük meg, hogy miért mondja „hétszeres vétek"-nek az arám nép hadviselését: azért, mert csakugyan kegyetlenség, de ők ezt nem is tartják bűnnek. A kegyetlenségnek nem marad el a következménye. Arám királyai gyakran gyújtogattak hadjárataik során, most az ő palotáik és házaik borulnak majd lángba. Damaszkusz kapuját is betörik, 31