Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A szomszéd népek vétkei 1,3-2,3

hiába van rajta erős vaszár. Azt sem tarthatjuk véletlennek, hogy azok között, akiknek életébe kerül ez az ellenséges támadás, először is az uralkodót és a vezetőket nevezi meg: elsősorban ők felelősek a vétkekért. A végső, és az egész népet sújtó büntetés a fogság, amely egyúttal egy fordított irányú és kényszerített népvándorlás lesz: az arám nép visszakerül oda, ahonnan jött (9,7). Ennek a próféciának éle a kegyetlenség ellen irányul. Mai napig is ismerős katonáknak és tiszteknek az a mentegetőzése, ha számonkérik tőlük a háború alatti kegyetlenségüket, hogy „ilyen a háború", annak velejárója a kegyetlenség. Ámósz tudtára adja kortársainak, és évezredek távolából nekünk is, hogy az ő Istene, az ÜR elítéli és keményen megbünteti a kegyetlenséget, mert arra nincs semmiféle mentség. Rabszolgakereskedelem 6—8. A második prófécia még ősibb ellenségnek szól: a filiszteusoknak (pölistím), akikről később a nevét kapta Palesztina. Ez a Kréta szigetéről (vö. 9,7) vagy még messzebbről idevándorolt nép kezdettől fogva ellensége volt Izráel őseinek, akikkel kb. egy időben érkezett erre a területre. Csak Dávidnak sikerült őket véglegesen a tengerpartra szorítani, ahol azután öt városállamban éltek hosszú ideig. Ámósz itt négy városukat is említi. Az ellenségeskedés mindvégig megmaradt, Izráel bukása után Júdával tovább folytatódott (2 Kir 18,8), valószínű, hogy az, amit Ámósz itt említ, az egyébként békésebb korszakokban is folyt: filiszteus csapatok be-betörtek izráeli vagy júdai területre, és az ilyen alkalommal ejtett foglyokat rabszolgaként eladták. Ámósz valami nagyarányú rabszolgakereskedelemre utal. Akár úgy értjük a szöveget, hogy a filiszteusok összes foglyukat eladták rabszolgának, akár úgy, ahogyan sokan a kifejezést magyarázzák, hogy egész településeket ejtettek foglyul és adtak el rabszolgának, a vétek, amit a filiszteusoknak felró, világosan érthető: rabszolgakereskedelem. Edómnak magának is szüksége volt rabszolgákra azokban a rézbányákban, amelyekben a nehéz munka miatt gyorsan elpusztultak az emberek. De azt sem hagyhatjuk számításon kívül, hogy az edómiak maguk is foglalkoztak rabszolgakereskedelemmel és továbbították a foglyul ejtett embereket Egyiptomba vagy Arábiába. 32