Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Isten dicsőítése 4,13

Nem kel fel többé Izráel 2 — 3. Az „Izráel háza" megszólítás valószínűleg arra utal, hogy ezt a próféciát egy nagyobb, ünnepi gyülekezetnek mondta el Ámósz, talán Bételben. Nem bizonyos, hogy valami örömünnepen, ahogyan egyesek még jobban kiszínezni próbálják, de azt bizonyosra vehetjük, hogy nagy nyilvánosság előtt, a lehetőséget felhasználva adta tovább a rábízott igét. Izráelnek, és Izráelről mondja. Olyan rövid, olyan egyszerű a formája, hogy pontosan megjegyezhette mindenki. A próféta itt szokatlan módon alkalmazza a közismert siratóéneket. Izráel életében az ilyen éneknek a „helye" a haláleset volt. Amikor valaki meghalt a családban, akkor hívták el azokat, akik ismerték az ilyen siratóénekeket, és így adták meg a végső tisztességet az elhunytnak. Ámósz azonban a virágkorát élő, hatalma teljében levő Izráelről mondja el a halotti éneket. Ez a meghökkentő prófécia az ÜK ítéletének közelségét jelzi. Ügy beszél Izráelről, mintha már régen túl lennének háborún, vereségen, az ország pusztulásán. Csak az utal a jelenre, hogy Izráelt egy olyan fiatal leányhoz hasonlítja, aki nem érhette meg élete teljességét. Amilyen tragédia, ha egy leánynak meg kell halnia, mielőtt betöltené Istentől rendelt hivatását (vö. pl. Bir 11,37.40), olyan tragédia Izráel pusztulása. Ez az első olyan írott emlék, amely Izraelre, Isten népére ezt a képet használja (vö. később Jer 18,13; 31,4.21; Ézs 37,22; JSir 2,13). A siratóénekhez fűzött rövid magyarázat katasztrofális vereségre utal. Olyan háborúról beszél, amelyben a sereg kilenctized része elpusztul. Ennek a próféciának a súlyát az adja meg, hogy egy békés, virágzó korszakban hangzik el, amikor az emberek a kivívott diadaloknak örülnek, és — legalábbis a hatalmon levők — élvezik a gazdagság adta kényelmet. Ráadásul Ámósz nem egyszerűen arról beszél, hogy jönnek majd nehezebb napok, amikor végetér a gazdagság korszaka, hanem azt hirdeti, hogy hamarosan olyan katasztrófa következik, amelybe belepusztul az ország. Izráel ott marad „leterítve", senki nem segít rajta. Végleges bukás lesz ez, többé nem kell fel Izráel. A siratóéneknek egy virágzó korszakban való alkalmazása túlutal a konkrét történeti szituáción. Arra a lehetőségre mutat rá, hogy a próféta tudhat olyat, amit kortársai nem is sejtenek. Ámósz ezt a „tudását" nem józan eszének vagy politikai éleslátásának kö71